Universal Studios, LA

Ha valakinek az útitervében szerepel Los Angeles, akkor mindenképpen érdemes felkeresni (filmrajongóknak kötelező!) a Universal Studio parkját.

Többféleképpen el lehet jutni a parkba, a legolcsóbb megoldás talán a metro: a jegy ára 1,5$, a piros vonalon Universal City megállónál kell leszállni, innen ingyenes shuttle buszokkal elvisznek a park bejáratához.

Amin én anno rengeteget agyaltam az ún. front of the line ticket, hogy megéri-e vagy sem. Ha különböző fórumokat olvasunk, kb 50-50%-ban írják, hogy mindenképp kell, és ugyanannyian, hogy felesleges pénzkidobás (normál jegy ára: 80$, fotL: 129$). Összefoglalom az én tapasztalataimat ezzel kapcsolatban, hátha valakinek segít a döntésben:

-Ha csak rövid időd van a parkban (2-3 óra), de szeretnél minél több dolgot megnézni/több dologra felülni, és ráadásul hétvégén, főszezonban, vagy kiemelt ünnepnapon mennél, akkor talán megéri.

-Ha van rá elég időd (fél napot érdemes rászánni, mi 9-17ig bezárólag MINDENen voltunk), munkanapon mész/nem főszezonban mész, és oda tudsz menni reggel időben, akkor bőven megéri a sima jegy is!

Tippek:

-érdemes nyitásra odamenni (9.00), mi szezonban voltunk, sok pénztár van, és alig 3-4 álltak olyankor még sorban

 első utunk a studio tour attrakcióhoz vezessen, a bejáratnál kapunk térképet, nézzük meg, hogy hol van, és spuri oda. Miután ez a leghosszabb attrakció időben, és az egyik legnépszerűbb is, így itt a nap folyamán szép sorok torlódnak fel (12-körül már 80percet írtak várakozási időnek, amikor mi voltunk, mi 10 perc alatt bejutottunk)

A studio touron a tour kocsiban az autó menetirányszerinti bal oldára igyekezzünk kerülni (tehát egy soron belül utolsók között kell beszállni), mert azon az oldalon lesz a legtöbb látnivaló.

A Parknak 2 szintje van, a studio tour után érdemes lemenni az alsószintre és sorbanállni a transformers 3d-hez, majd ezután sorra többihez...

- Sok helyen vannak digitális info táblák, amikre kiírják melyik attrakcióra mennyit kell várni, így tudunk tervezni: ha azt látjuk egyik helyen most rövid a várakozási idő, akkor oda érdemes menni.

-2féle program van: vannak az attrakciók, és vannak a show-k. Az attrakciók folyamatosan működnek, a show-k viszont meghatározott időkben indulnak, ezért erre is érdemes figyelni!

FONTOS: sok attrakciónál van ún. "single ride" -sor is. Ez azt jelenti, hogy a baráti társaságok/párok feltöltik a sorokat , de utána maradnak 1-1 helyek és ezeket feltöltik azokkal, akik a single ride sorba beálltak..

Tehát ha nem ragaszkodunk ahhoz, hogy a barátainkkal/párunkkal egymás mellett élvezzük az attrakciót, akkor ide érdemes beállni, ugyanis fényévekkel gyorsabb itt a sor!

Végül engedjetek meg egy teljesen szubjektív rangsort a park látványosságairól:

1) Transformers: The Ride-3D

2) Studio Tour

3)Waterworld

4)Revenge of the Mummy

5) Terminator 2 (ez volt legrégebbi show 2012-ben, lehet már más van a helyén..)

6) Simpsons the ride

7) Jurassic Park

8) House of Horrors

9) Special effects stage

10) Shrek 4D

Hasznos (vagy haszontalan?) tippek

Repülő

Én az expedián keresztül foglaltam jegyet az american airlines járatára. Sok zűr volt a jeggyel, ugyanis az AA az út előtt megszüntette a Bp-NY járatot, így át kellett foglalni a jegyet Bp-London-DC-re. Mindez csak azért sikerült mert még 3 hónnapal az utazás előtt derült ki a gond.  Érdemes valamelyik összehasonlító oldalon kinézni a repjegyet, és utána a légitársaság saját oldalán lefoglalni. Kint élő barátaim sok társaságot kipróbáltak már, eddig legrosszabbat az Air France-ról,legjobbat a Lufthansáról hallottam, de persze ez szubjektív!

Vízum, beutazás

Az egyesült államokba magyar állampolgárok turista úticélból, legfeljebb 6 hónapra vízummentesen utazhatnak be. Az utazáshoz azonban ki kell tölteni, az ún. ESTA-t!

Figyelem! A neten rengeteg kamu oldal van, ahol 80$-ért vállalják, hogy segítenek kitölteni a hivatalos esta-t. Ne dőljünk be ezeknek, az ESTA-t ezen az oldalon kell kitölteni, angolul van de elég egyértelmű, gyakorlatilag mindenhol a no választ kell beikszelni.  Az ára 14$/fő!

Ezen felül még a repülőgépen adnak majd egy kérdőívet, amit szintén ki kell tölteni, nem kell megijedni tőle, a stewardess segít ha nem értünk valamit, az országba belépéskor ezt is és az ESTA-t is be kell mutatni az útlevelünk mellett. Belépéskor az immigration officer kérdéseket fog feltenni (meddig maradsz, mi az utazásod célja, határozottan, gyorsan és főleg röviden érdemes válaszolni, nem kell belemenni részletekbe) ujjlenyomatot fognak venni, de nem mint a börtönben! egy digitális ujjlenyomatvevőhöz kell odatartani a 4 ujjunkat, majd a hüvelyket külön, ennyi.

Autóbérlés

Én ezen az oldalon keresztül foglaltam a keleti parton, és itt a nyugati parton, összességében korrekt volt mindkettő:

1) kelet part: alap csomagot érdemes itt foglalni, mi magasabb csomagot foglaltunk, amiben a leírás szerint van additional driver (plusz sofőr) ám a helyszínen kiderült, hogy mégsincs benne. Mi 5en voltunk, és mind az 5en vezettük az autót, a 4 additional driver horribilis összeg lett volna, ezért nem adtuk hozzá, mivel kint az a szabály, hogy hobbiból nem igazoltathat a rendőr, csak, ha valami szabálytalanságot csináltál, ilyet meg nem tettünk.

Keleti parton sok a fizetős autópálya, ezért a bérlésnél felajánlották az easy pass nevű kütyüt. 

Aki körutat tervez, de legalábbis több helyre elszándékozik jutni DC-Phili-NY), annak mindenképp megéri ezt az opciót kérni! Hamar megtérül, de ami mégnagyobb előnye, hogy nem kell sorbaállni az autópályán a kapuknál, volt olyan, hogy kb. fél órás sor mellett húztunk el, mert az easy pass sorban nem állt senki. Akinek szoros az ütemterve sokat nyerhet ezzel.

 Érdekesség még ennél az oldalnál, hogyha az elején a lakóhelynek Magyarországot írod be, olcsóbb ajánlatot ad, mintha amerikait írsz be..

2) Nyugati part: Thrifty autónál foglaltunk, itthonról olcsónak tűnt, de ott derült ki, hogy ebben nincs biztosítás, ami nagyon megdobja az árakat! Erre érdemes még itthon odafigyelni. Viszont ennél a cégnél nem számítottak fel plusz árat a plusz vezetőkért, így legálisan hozzáadhattunk mindenkit.

Nyugati parton nem volt easy pass opció nem is kellett, szinte nem is találkoztunk fizetős szakaszokkal, inkább csak egyes helyekért (nemzeti parkok,hidakért: bay bridge, golden gate) kellett fizetni. Ez utóbbinál érdemes a pontos összeget pénzérmében kikészíteni, mert van ilyen bedobálós vödör (mint a filmekben), és ott gyorsabban megy a sor.

 Bérelt autó felvétele a reptéren

Az autóbérlő cégek irodái általában nem közvetlenül a reptereken vannak (így volt IAD-n, és LAX-on is), ezért azokat ne is keressük ott, hanem a repterek közelében. A reptérről a taxik/buszok indulóállomásairól az egyes autóbérlő cégek ingyenes shuttle buszokkal visznek el az irodához. Nincs más dolgunk, mint megkeresni a mi autóbérlő cégünk feliratát viselő kisbuszt.

Mindig kérnek jogosítványt, útlevelet és dombornyomott kártyát a bérlésnél, amire depositban ráterhelik az egész összeget, tehát olyan kártya kell, amin rendelkezésre áll az egész lé. Nem kel nemzetközi jogsi az USA-ban, elfogadják a magyar jogosítványt!!!

Vezetés, vezetési szokások, szabályok

Az autók általában automata váltósak. Ezt már biztos sokan mondták/írták, de valóban nagyon könnyű megszokni, lefulladni gyakorlatilag lehetetlen. Egyedül szerpentinen, hegyekben érdemes használni a 'félautomata' funkciót, amikor Te váltasz, balra-jobbra nyomogatva a váltót, mert ilyen helyen az automata képes hülyeségekre.

A világítást általában máshol találod, nem a kormány mellett, hanem általában a műszerfalon, és mások az állások is, érdemes indulás előtt kipróbálni, kívülről megnézni melyik-melyik.

Tipp: az automata váltókart ugye P (azaz parking állásból) le kell húzni D (azaz Drive) állásba az induláshoz, ahhoz azonban, hogy el tudd mozdítani a kart rá kell lépni a fékre is! (mire ráááájöttünk).

Az államokban mindenhol hazánkhoz hasonlóan jobboldali közlekedés van. A lámpák ugyanúgy működnek, ami fontos különbség a jobbkézszabály hiánya: az egyenrangú kereszteződéseknél általában körbe (mindenkinek) stoptábla van, de ha nincs is, főszabály: mindenkinek meg kell állni, ha odaér a kereszteződéshez, majd az haladhat tovább, aki először odaért, majd a második, harmadik, stb... Ha nincs ott senki, akkor is meg kell állni, majd továbbmehetsz.

Táblák: ez is a 40-es iqszinthez lett igazítva: Európához képest általában szöveggel írják a dolgokat, nem jelzéssel jelzik. (egyik kedvencem: "click it, or ticket!" biztonsági övre vonatkozóan)

Aki körutat tervez GPS-t szerintem mindenképp érdemes használni, jók a táblák, de nem mindig egyértelműek, főleg ha az ember 100-al megy az autópályán.

Autópályán: sokszor akár 6 sáv is lehet, ezért aki az M7eshez szokott érdemes figyelni, hogy a legbelső sávból nem elég 500 m, hogy ki tudjunk hajtani a következő lehajtón. Amivel nekünk még meggyűlt a bajunk, hogy sokszor az autópályák kettéválnak, és nehéz kitalálni, hogy akkor a Te utad most melyik félen is halad tovább, és sajnos itt a GPS is képes hülyeségekre.

Ha többen utaztok, tipp: főleg a nyugati parton a nagy dugókat ki lehet kerülni az ún. car pool lane használatával, ami a legbelső sáv. ezt azok az autók használhatják, amelyekben 2, vagy több utas van (de ezt is kiírják mindig). Fontos, hogy ebbe a sávba nem mehetsz be akármikor, mert záróvonallal van elválasztva a másik sávtól, de pár km-enként van szaggatott rész, ott lehet bemenni.

Sebességhatárok: autópályán 65, 70, 75 mérföld/óra, változó. Mi max 10%-os túllépést engedtünk meg magunknak, ez egyébként általános, ebből nem volt bajunk, de persze nem ajánlom..

Előzés: európával ellentétben autópályán (főleg ahol nincsenek sokan) lehet jobbról is előzni. Előfordul, hogy valaki a belső sávban szöttyög, ilyenkor ne menjünk rá 2centire jó magyar módra, és villogjunk, meg dudáljunk, mint az őrült, mert előfordulhat, hogy a texasi rednec-kel van dolgunk, és helyből lepuffant -inkább szépen előzzük lejobbról...
Police: figyelem, semmilyen hivatalos közeggel nem érdemes szívózni, ha megállít, csináljuk amit mond. Mint korábban írtam hobbiból nem igazoltatnak, ha betartod a szabályokat, minket a megtett több, mint 5000 km alatt egyszer sem állítottak meg, de sokszor láttuk, hogy igazoltatnak az út szélén. Alkoholt nemcsak a vezető nem fogyaszthat, de nyitott alkoholtartalmú üveg/doboz sem lehet az autóban!

Parkolás

A nagyvárosokban mi parkolóházakban raktuk le a kocsit, neten érdemes előre kinézni (pl. itt ), nagy árkülönbség lehet akár egymáshoz közeli helyeken is.
 NY-ban akinek Manhattenben van szállása mindenképp érdemes egy ilyet felkeresni, mert itt horror a parkolás.
Ahol a járdacsík belülről pirosra van felfestve ott tilos parkolni.

NY-ban még érdemes arra figyelni, hogy tűzcsap mellett tilos megállni, illetve néhány utcában ha az egyik oldalon sok az autó, viszont a másik üres, tiltó tábla hiányában se álljunk meg itt, mert sok helyen az a szabály, bizonyos napokon tisztítják az utat, ezért akkor tilos ott megállni (persze ezt csak az ottlakók tudják, de ettől még simán elvontatják a Te kocsidat is)

San Francisco, hazaút

Tehát szokásunkhoz híven késő este érkeztünk meg San Franciscoba, GPS-be betápláltuk a hostelling international downtown-címét, Zsolttal bementünk, majd a recepción közölték, hogy a mi foglalásunk nem ide szól, hanem az international hostel SF-ba, ami egy másik hostel pár utcával lejjebb, és kb. minden második ember össze szokta keverni. No gondoltuk sebaj, annyira nagy különbség csak nem lehet és megkerestük ezt a másik helyet. Kocsit leadtuk egy parkolóba, érte is jöttek a Hostel elé. Mint utólag kiderült nagyon jól jártunk, hogy véletlenül másik helyet foglaltunk (NY, Torontoban is ugye a HI hostelben laktunk), ugyanis itt sokkal, de sokkal jobb volt a közösségi élet, mint az eddigi Hostelekben! Úgy alakult, hogy 4-en kerültünk egy mini szobába, Peti hősiesen felvállalta, hogy Ő egyedül egy másik szobában fog aludni.

A recepción beígérték, hogy minden este van ingyen sör a Hostel pincehelyiségében, meg beer-pong vetélkedő, plusz minden este más program.  Lementünk hát sörözni, rengeteg ember volt, kb velünk egykorúak, a világ minden tájáról, jókat beszélgettünk, én még sör-pongoztam is (amerikaiak imádják, szerintem elég primitív játék, bár igaz, ivós játéknak inygen piával éppen megteszi), végre igazi szociális élményben volt részünk, amit eddig hiányoltunk a Hostelekből.

Még itthon úgy terveztük, hogy a San franciscoi két napunkból az egyiket szánjuk csak a városra, a másikat a Napa Völgy borvidékén töltjük. Azonban ezen a ponton az erőnk, de ami még fontosabb a pénzünk is a végét járta, ráadásul beláttuk, hogy SF nagyon jó hely, simán megérdemel 2 teljes napot, ezért inkább várost nézünk. Voltak szervezett utak, de spórolás végett támadt egy jobb ötletünk: szereztünk egy ilyen Hop-on Hop-off térképet, és bérelt autónkkal bejártuk azt az útvonalat, amit a turista busz is bejárna. Reggel azzal indítottunk, hogy átautóztunk a Golden Gate hídon, és a túlparti kilátóból csodáltuk a hidat, az öblöt és a várost. Csodaszép látvány volt, és az idő is mellettünk volt, ugyanis figyelmeztettek korábban, hogy a híd az év 80%-ában ködben van ezért ne reméljünk sokat, de nekünk szép, tiszta napos időnk volt, így csak a hűvös tengeri szél miatt fújtunk visszavonulót a kocsihoz a fotók és nézelődés után. Dani kérésére még autóztunk a partvidék szerpentinjein egy kört, majd vissza a hídon, a második állomásunk a Palace of Fine Arts volt (tudjátok, ahol Sean Connery találkozik a lányával a szikla c. filmben.) Kis séta, majd a Golden Gate Parkba vettük az irányt, itt rengeteget kóvályogtunk az autóval, miután a parkban nem volt egyszerű a közlekedés, inkább leraktuk az autót és gyalog sétáltunk egy nagyot a Parkban, majd Heighst Ashbury-ben, azaz a hippinegyedben. Nagyon érdekes volt kicsit belekóstolni ebbe a szabadelvű kaliforniai világba, a srácok nagyon élvezték, nekem is érdekes volt, de megmondom őszintén az én világomtól ez már picit távol áll. (Gondolok itt a 70 éves félmeztelen füvező hippibácsira, vagy a batikolt pólós rasztahajú, többhetes szagú hajléktalan park-lakókra).  Találtunk a Yelpen egy jókis indonéz éttermet, sok vacilálás után Ákossal egy isteni levest ettünk, ami annyira tömény volt, hogy alig bírtunk el vele, nagyon jól esett, különösen azért, mert az előző esti ingyen sör minősége azért nyomot hagyott mindenkiben).

Tovább kanyarogtunk San Francisco utcáin, elmentünk Peti kedvenc helyére is: a világ legkanyargósabb utcájába, este érkeztünk vissza a szállásra.

Itt ugyanaz volt, mint előző este, csak talán még jobb volt a hangulat, ugyanis ingyen sör mellett ingyen vodka is volt terítéken, ráadásul a kicsit őrült kinézetű félig kínai srác folyamatosan töltötte a piát, és ha épp nem volt alatta pohár, akkor a szőnyegre töltötte a drága elixírt.

Egy aranyköpést hadd idézzek Ákostól amit Hostel előtt cigiző Svéd lányokhoz intézett: „Hi! Where are you from? Sweden, ah cool, i heard you speaking german, or something even worst!”

Másnapra volt foglalásunk az Alcatraz szigetére (megjegyzem mindenkinek kötelező!!) én még itthon előre kitaláltam, hogy reggel gyalog keresztülsétálhatnánk a belvároson, egészen a kikötőig, ahonnan a komp indul a szigetre. Azonban reggel ömlött az eső, ezért a villamos mellett döntöttünk. Volt egy vicces villamossofőrünk, aki viccekkel szórakoztatott, és az utazóközönséget is bevonta a megállók bemondásába. A kikötőben sorbaálltunk a komphoz, itt már a megszokott profizmussal találkoztunk, kompra fel, eső ellenére mi azért felmentünk a tetőre, mégiscsak innen az igazi a kilátás. Mire elértük a börtönsziget partját már el is állt az eső, az unalmas és rémhosszú audioguide-ot leszámítva - amit a jegy mellé ingyen adtak, de mi kb 3 perc után ki is kapcsoltuk - nagyon érdekes volt a sziget!

Rengeteget bóklásztunk, fényképeztünk, ökörködtünk, megint megállapítottuk, hogy ez is egy olyan hely, ahova többen, jó társasággal érdemes menni: míg a legtöbben, mint a birkák 10-20 percet álltak egy helyen, várva, hogy az audioguide mondandója végére érjen, addig mi kész portfóliót lőttünk egymásról a magánzárkánál.

A szárazföldre visszaérve a kikötőben ettünk egy igazi helyi specialitást, vagyis a fish szendvicset, ami óriáskifli, benne hal és sok saláta +öntet. Megnéztük még a híres Fisherman’s Wharfot, a régi hajókat, majd az volt a terv, hogy cable car-ral megyünk vissza egészen a szállásig. Itt a végállomáson rengeteget (kb 45 perc) kellett ugyan sorbanállni, de mindenképpen megérte, nagyon hangulatos lógni a villamoson, miközben mész a meredek utcákon.

Mikor visszaértünk még csak délután volt, de mindenki nagyon fáradt volt, ezért csendes pihi volt betervezve, majd este elmentünk egy hangulatos kis kocsmába a közelben, ittunk egy finom sört, és hosszan beszélgettünk az amerikai és az európai borravaló-adási szokásokról, elég érdekes, én nem tudom, hogy meg tudnám-e szokni a kinti hozzáállást.

A következő napon utaztunk vissza LA-be, reggel hazavittük Danit Berkely-be, itt elfogyasztottuk utolsó közös reggelinket, majd könnyes búcsút vettünk Danitól. Itt is kiemelném, hogy aki a SF-LA utat autóval kívánja megtenni, az mindenképpen a parti úton menjen végig, ne az 5-ös autópályán!

Ugyan nehezen találtunk rá az út elejére Berkely felől, mert a GPS mindenáron a pályára akart vinni minket, végül sikerült, és nagyon megérte, gyönyörű volt az út a part mentén LA-ig! Útközben ebédeltünk egy family style kis étteremben, este még tartottunk egy nyugati part búcsúestet a Banana Bungalowban.

Másnap reggel kora hajnalban indultunk a reptérre, gond nélkül leadtuk a kocsit, transferrel elvittek minket a reptérre, rendes volt a sofőr bácsi, kérdezte milyen társasággal megyünk, és az annak megfelelő kapuhoz vitt, igaz így reggel 7-kor csak mi 4-en voltunk az utasai.

Visszafelé átszállás nélkül érkeztünk meg DC-be, hazabuszoztunk Zsoltilakba, este dumáltunk a háziakkal az államokbeli benyomásainkról.

Másnap Áki otthonmaradt punnyadni, mi Petivel még bementünk a citybe, egyrészt hogy az itthoni szeretteinknek lőjünk valami szuvenyírt (az út alatt erre zéró időnk volt), másrészt, hogy megnézzük a Capitoliumot és a könyvtárt, ami DC-ből eddig még kimaradt.

Estére Zsolt áthívta pár barátját búcsú estét tartani, ugyanis 2 nappal utánunk Ő is jött haza 2 hónapra, szolíd este volt, nézegettük a képeket, itt gondoltam bele először, hogy még hónapokba fog telni ennek az élménynek a feldolgozása.  Másnap Petivel hatalmas pakolásban voltunk, végül sikerült mindent begyömöszölni a bőröndökbe, és Shirley, Zsolt lakótársa nagyon rendes volt, ugyanis kivitt minket kocsival IAD-re, ami nagyon jól jött, ugyanis már rém fáradtak voltunk.

A Hazaút nagyjából zökkenőmentes volt, Petivel sajnos szétültettek minket, sebaj, a hazaúton is megnéztünk jópár filmet.

Ezzel zárom végre az USA-beli élményeimet, itt a vége, fuss el véle.

That’s all Folks!

Las Vegas – Death Valley – Mammoth Lakes

A bünök városa után a következő uticél San Francisco volt, még itthon kinénztük, hogy úgy érdemes menni, hogy közbeiktatjuk a Death Valley, illetve a Yosemite nemzeti parkokat, természetesen egy köztes szállással. Mammoth Lakesben találtunk egy korrekt helyet, kb félúton Cisco felé.

Reggel elindultunk a Death Valleybe, nekem a fejemben volt az útvonal, de a GPS nem nagyon akart velem kiegyezni, végül kis trükközéssel arra vitt, mint kértük. Nagyon jól nézett ki a nevadai kősivatag a maga kietlenségével, ahogy egyre jobban közelitettünk a park egyik nevezetességéhez: Badwater, ez az amerika kontinens legmélyebben fekvő pontja, kb. 86 méterrel a tengerszint alatt.

Kiszálltunk a légkondis kocsiból, és szinte fejbevert a tüüzőő meleg, ilyet még nem éreztem, mintha egy hősugárzót folyamatosan az arcomtól 2 centire tartanának...

Lehet a hőguta miatt, lehet a bátorságtól vezérelve, már az út elején kitaláltuk, hogy itt is csinálunk egy zakós fotót, nagyon jó móka volt, ahogy Dani, Peti, Áki beálltak zakóban, mi Zsolttal állitgattuk még be a gépeket önkioldóra, Ők meg üvöltöttek, hogy csináááld máááár!!!

A park tehát nagyon szép volt, egy-két helyen álltunk meg, és csak pillanatokra szálltunk ki a kocsiból egy egy fotó erejéig, mert 10 percnél tovább nem lehet megmaradni azon a helyen, még úgy sem, hogy volt nálunk sok liter viz.

A parkot elhagyva meg sem álltunk Mammoth Lakes-ig, a táj itt szinte percenként változott, nagyon érdekes volt figyelni a kocsiból, Mammoth pedig már egy teljesen erdős kirándulóhely közepén volt, a hegy tetején pedig már havat is láttunk! Mindez kb 100 km-rel a sivatagtól, elképesztő. Úgy döntöttünk, hogy aznap csendes estét tartunk, mert Vegas után már elég fáradtak voltunk (és ez a fáradság már nem is múlt el az út végéig).

Beültünk a szálloda jacuzzijába, vicces volt, melegből meleg vizbe, de mégis jól esett a sivatag szárasága után, elmentünk egy közeli pizzázóba, majd punnyadtunk a szobában, másnap is korán kellett kelni, mert a Yosemite parkon át elég kanyargós, hegyi úton lehet csak menni.

Másnap ingyen reggeli, majd indulás, viszonylag hamar, olyan fél 11 körül már a park elején is voltunk, kb 3300 méter magasan az út mellett hó volt! Gondoltuk itt mindenképp meg kell állni egy szokásos fotóra, hihetetlennek tünt, hogy egy nappal korábban, még 48 fokban fotózkodtunk, most meg már hógolyó van a kezünkben...

Ez a park volt a Grand Canyon után a második legszebb táj, amit ámerikában láttam, mindenkinek csak ajánlani tudom, az út amin végig lehet menni kocsival nagyon jól ki van épitve, rengeteg leállóval, hogy meg tudj állni nézelődni fotózkodni.

Elmentünk egy vizesésig, ez is gyönyörü volt, a srácok kedvet is kaptak, hogy felmásszanak az aljához, én ezt most kihagytam, mert csak 2 bokát hoztam az útraa, és még szükségem volt rájuk...

Szerencsére ők is megúszták, szó szerint, ugyanis jól eláztak a vizesés párájában.

Glacier pointig hosszú út vezetett, de ez is nagyon élvezetes volt, és innen volt a leglélegzetelállitóbb a kilátás. Innen vezettem én, ami azért volt vicces az elején, mert már nagyon kifogyóban volt a benzin, ezért úgy spóroltam lefelé a hegyről, hogy ahol lehetett üresben gurultam. Végül kihúztuk a benzinkútig, kiérve a parkból már magasabb rendü utakon haladtunk, a Bay Bridgen érkeztünk meg San Franciscoba, nagyon nagy élmény volt itt elsőnek vezetni, a meredek utcákon, miközben az emberek úgy lógnak a cable carról, mint a villamoson.

San Francisco a folytatásban, most indulok a reptérre, irány bana!

Thats all Folks!

LA – Grand Canyon – Las Vegas

Kedves Barátim! Hát sajnos elég sok idő eltelt már a legutóbbi előterjesztésem óta, még LA-ben beosztottam magamnak, hogy kb mikor fogok irni, de Ti is tudjátok, hogy a határidő arra van, hogy tudd mihez képest vagy elcsúszva.

Most keresketnék kifogásokat, hogy miért nem irtam eddig, de helyette bevallom, hogy teljesen elfáradtam, lemerültem, leamortizálódtam. Hiába, azért kemény túra volt ez, most újra Zsolt lakban vagyunk, tegnap végre sikerült 4 óránál többet aludni, ezért úgy döntöttem nem várakoztathatlak benneteket tovább.

Universal Studios élményekkel zártunk, erről jut eszembe, most hogy újra olvastam az irományokat jöttem rá, hogy sok minden kimaradt, amit még szerettem volna leirni (pl.: itt-ott hasznos tanácsok, ha valaki menne oda..), majd otthonról, ha lesz időm irok kiegészitéseket normál napirenddel.

Back To the trip...

Második, és egyben uccsó LA-es napunk után továbbindultunk a Grand Canyon felé, a terv az volt, hogy naplementére odaérjünk, mert az olyan romi, de én már sejtettem, hogy ez lehetetlen vállalkozás. Mint kiderült, ez volt a túra során a második leghosszabb táv (Toronto – DC után), Kingmannál letértünk az autópályáról, hogy vezethessünk a Historical route 66-en, yeee. Fun fact: az utazás előtt olvastam, hogy a 66-os út, mint olyan már nem létezik, teljesen átszámozták az utakat, ezért hivják historical route 66-nek. Úgy beszéltük meg a srácokkal, hogy ezen a szakaszon mindenki vezethessen, nagyon megérte lejönni a pályáról, a west coast ilyen szempontból olyan, mint a keleti part: ha egy 10 km-es szakaszt láttál az autópályából valahol, akkor már láttad az összeset...

Az úton láttunk egy igazi horrofilmbe illő elhagyatott benzinkutat, tudjátok, ahol hőseink megállnak, és a helyi redneck javasol nekik egy kitétőt...

Ökörködtünk, fotóztunk, nyomtuk a gááázt tövig, aztán láttuk a visszapillantóban, hogy a nap bizony megállithatatlanul halad lefelé, ezért megálltunk az út mellett még egy pár kép erejéig, illetve Zsolt úgy döntött, hogy  jobb képek reményében megmássza az út mellett lévő hegyet. Ám ez hiba volt, ugyanis kb. 3 tonna por rakódott le a tüdejében, amit a grand canyonba érkezésig próbált felköhögni.

Innen már végig én vezettem, kicsit még visszatértünk az autópályára, utána egy kanyargós eredei út vitt a Canyonhoz, vicces volt itt sötétben vezetni.

Sötét ide vagy oda, még kimentünk a Canyon széléhez a Mother pointnál, sokat nem láttunk,, de a csillagos ég, és a Canyon csendje nagy volt.

Elfoglaltuk a szállást, egy lodge-ban laktunk a Canyon mellett, korrekt volt teljesen, reggel fel akartunk kelni a napfelkeltére 5.15-kor, de nem csengett a Dani vekkere, ezért buktuk, sebaj, 9-kor elindultunk, az volt a terv, hogy megnézzük a Mother pointot, innen elmegyünk shuttle-lal, és a south kaibab ösvényen lemegyünk egy picit, sok időnk nem volt, hisz estére már Vegasban kellett  lenni.

A Canyonról nehéz bármit is irni. Egy biztos, a bakkancs listámról kihúzhatom a látni valami lenyügöző pontot. Ez volt az egyik leglélegzetelállitobb természeti képződmény, amit valah láttam.

Mivel nem volt sok időnk, ezért próbáltam a szememmel minél több képet, élményt elraktárazni..

Lementünk addig a pontig az ösvényen, amit az amcsik csak úúúú, áááá pontnak neveznek, mert ilyen hangot ad ki, aki ott szétnéz. Majd vissza fel, gatyarohasztó meleg volt, viz elengedhetetlen, de nekünk azért nem volt megterhelő az össz 2,8 km, könnyed sétának nevezném sivatagi klimában...

Vissza a kocsihoz, ezután persze még beiktattuk a kötelező zakós fotót, áá nem, egyáltalán nem néztek minket hülyének a 40 fokban.

Route 66 visszafelé is, aki tegnap kimaradt, az most vezetett, 6 körül érkeztünk a Hoover gáthoz, ez is nagyon állat volt, lemenni már nem tudtunk, mert 5-kor bezárt a visitor center, igy nem tudtam megnézni a kockát, vagy Megatron lefagyasztott testét, de láttam, hogy James Bond honnan ugrott le, szerintem nekem is sima ügy lenne...

Hoover gát után irány Vegas Baby! Itt térnék ki arra, hogy a srácokkal kitaláltuk, hogy minden nagy városba érkezéskor berakunk egy odaillő zenét a kocsiba, jó móka ráhangolódni a városra, itt természetesen a Viva Las Vegas c. Elvis sláger volt a tökéletes választás, igy mentünk végig a Strip-en, a szállodánk pedig a sürüjében volt a legnevesebb szállodáknak.

Elfoglaltuk a szállást, az volt a terv, hogy bedobjuk a beautifult, aztán kaszinózunk roskadásig, és borsot törünk Andy Garcia orra alá a Bellaggioban ...

Szobában persze már alapoztunk ahogy kell, ami nekem nagyon tetszett a nyugati parton, hogy minden szállodában (hosteleket kivéve) van jégautómata ingyen jéggel, ami nem jön rosszul a sivatagban, hát még, ha az embernél van 2 üveg Jack Daniels---

Elindultunk sétálni a Stripen, szereztünk kólát a kis piánkhoz, Bellaggionál megnéztük a szökőkutat, nem volt rossz este.

A kaszinókról röviden annyit, hogy CSAL A GÉP, de legalább amig játstol, ingyen van a pia, szóval ha nem azért mész Vegasba, hogy „meggazdagodj”, akkor jó ötlet, ha 1 dollárral, 5 centes alapon játszol valamelyik gépen, igy kb kifizeted azt a piát, amit hoznak ingyen, igaz ilyen téttel nehéz borsot törni Andy Garcia orra alá.

Elárulom nektek, hogy az este ezen pontján nekem már igen jóóókedvem volt, a szállodánk mellett volt egy zenés-táncos nyitott hely, ide bementünk a srácokkal, aholis nem sokkal később riszaviadalba (by: Pömpe) kerültem egy helyi arccal, de Zsolték szerint én nyertem...

Ittunk játszottunk, mulattunk.

Másnap mikor mindenki magához tért lementünk a szálloda medencéjéhez chillelni, ami nagyon jól tud esni, ha az ember másnapos.

Mikor már hangosan kopogott a szemünk, elindultunk keresni egy kajáldát, Dani talált egy jó helyet megintcsak a yelp szerint, azt irta 1 mérföldre van tőlünk. Utólag belátom, hiba volt elindulni, jó lett volna a chipotle a szálloda mellett, ugyanis másnaposan, 45 fokban 1 mérföldet gyalogolni felér 10 mérfölddel normál körülmények között. A szállodák persze úgy vannak kialakitva, hogy mindenképp betérj az utcáról, ezerrel nyomatják a légkondit, azt hinnéd végigmész rajta, és kint vagy, de labirintusnak vannak tervezve, hogy ottragadj játszani, enni, inni, KÖLTENI.

Az este ismét nagyon jól sikerült, kevesebb alkohollal persze, másnap indultunk a köztes szállásunkra San Francisco felé, a Death Valley nemzeti parkon keresztül, amiről részleteket a következő epizódban halhatnak.

Thats all Folks!