Las Vegas – Death Valley – Mammoth Lakes

A bünök városa után a következő uticél San Francisco volt, még itthon kinénztük, hogy úgy érdemes menni, hogy közbeiktatjuk a Death Valley, illetve a Yosemite nemzeti parkokat, természetesen egy köztes szállással. Mammoth Lakesben találtunk egy korrekt helyet, kb félúton Cisco felé.

Reggel elindultunk a Death Valleybe, nekem a fejemben volt az útvonal, de a GPS nem nagyon akart velem kiegyezni, végül kis trükközéssel arra vitt, mint kértük. Nagyon jól nézett ki a nevadai kősivatag a maga kietlenségével, ahogy egyre jobban közelitettünk a park egyik nevezetességéhez: Badwater, ez az amerika kontinens legmélyebben fekvő pontja, kb. 86 méterrel a tengerszint alatt.

Kiszálltunk a légkondis kocsiból, és szinte fejbevert a tüüzőő meleg, ilyet még nem éreztem, mintha egy hősugárzót folyamatosan az arcomtól 2 centire tartanának...

Lehet a hőguta miatt, lehet a bátorságtól vezérelve, már az út elején kitaláltuk, hogy itt is csinálunk egy zakós fotót, nagyon jó móka volt, ahogy Dani, Peti, Áki beálltak zakóban, mi Zsolttal állitgattuk még be a gépeket önkioldóra, Ők meg üvöltöttek, hogy csináááld máááár!!!

A park tehát nagyon szép volt, egy-két helyen álltunk meg, és csak pillanatokra szálltunk ki a kocsiból egy egy fotó erejéig, mert 10 percnél tovább nem lehet megmaradni azon a helyen, még úgy sem, hogy volt nálunk sok liter viz.

A parkot elhagyva meg sem álltunk Mammoth Lakes-ig, a táj itt szinte percenként változott, nagyon érdekes volt figyelni a kocsiból, Mammoth pedig már egy teljesen erdős kirándulóhely közepén volt, a hegy tetején pedig már havat is láttunk! Mindez kb 100 km-rel a sivatagtól, elképesztő. Úgy döntöttünk, hogy aznap csendes estét tartunk, mert Vegas után már elég fáradtak voltunk (és ez a fáradság már nem is múlt el az út végéig).

Beültünk a szálloda jacuzzijába, vicces volt, melegből meleg vizbe, de mégis jól esett a sivatag szárasága után, elmentünk egy közeli pizzázóba, majd punnyadtunk a szobában, másnap is korán kellett kelni, mert a Yosemite parkon át elég kanyargós, hegyi úton lehet csak menni.

Másnap ingyen reggeli, majd indulás, viszonylag hamar, olyan fél 11 körül már a park elején is voltunk, kb 3300 méter magasan az út mellett hó volt! Gondoltuk itt mindenképp meg kell állni egy szokásos fotóra, hihetetlennek tünt, hogy egy nappal korábban, még 48 fokban fotózkodtunk, most meg már hógolyó van a kezünkben...

Ez a park volt a Grand Canyon után a második legszebb táj, amit ámerikában láttam, mindenkinek csak ajánlani tudom, az út amin végig lehet menni kocsival nagyon jól ki van épitve, rengeteg leállóval, hogy meg tudj állni nézelődni fotózkodni.

Elmentünk egy vizesésig, ez is gyönyörü volt, a srácok kedvet is kaptak, hogy felmásszanak az aljához, én ezt most kihagytam, mert csak 2 bokát hoztam az útraa, és még szükségem volt rájuk...

Szerencsére ők is megúszták, szó szerint, ugyanis jól eláztak a vizesés párájában.

Glacier pointig hosszú út vezetett, de ez is nagyon élvezetes volt, és innen volt a leglélegzetelállitóbb a kilátás. Innen vezettem én, ami azért volt vicces az elején, mert már nagyon kifogyóban volt a benzin, ezért úgy spóroltam lefelé a hegyről, hogy ahol lehetett üresben gurultam. Végül kihúztuk a benzinkútig, kiérve a parkból már magasabb rendü utakon haladtunk, a Bay Bridgen érkeztünk meg San Franciscoba, nagyon nagy élmény volt itt elsőnek vezetni, a meredek utcákon, miközben az emberek úgy lógnak a cable carról, mint a villamoson.

San Francisco a folytatásban, most indulok a reptérre, irány bana!

Thats all Folks!