LA – Grand Canyon – Las Vegas

Kedves Barátim! Hát sajnos elég sok idő eltelt már a legutóbbi előterjesztésem óta, még LA-ben beosztottam magamnak, hogy kb mikor fogok irni, de Ti is tudjátok, hogy a határidő arra van, hogy tudd mihez képest vagy elcsúszva.

Most keresketnék kifogásokat, hogy miért nem irtam eddig, de helyette bevallom, hogy teljesen elfáradtam, lemerültem, leamortizálódtam. Hiába, azért kemény túra volt ez, most újra Zsolt lakban vagyunk, tegnap végre sikerült 4 óránál többet aludni, ezért úgy döntöttem nem várakoztathatlak benneteket tovább.

Universal Studios élményekkel zártunk, erről jut eszembe, most hogy újra olvastam az irományokat jöttem rá, hogy sok minden kimaradt, amit még szerettem volna leirni (pl.: itt-ott hasznos tanácsok, ha valaki menne oda..), majd otthonról, ha lesz időm irok kiegészitéseket normál napirenddel.

Back To the trip...

Második, és egyben uccsó LA-es napunk után továbbindultunk a Grand Canyon felé, a terv az volt, hogy naplementére odaérjünk, mert az olyan romi, de én már sejtettem, hogy ez lehetetlen vállalkozás. Mint kiderült, ez volt a túra során a második leghosszabb táv (Toronto – DC után), Kingmannál letértünk az autópályáról, hogy vezethessünk a Historical route 66-en, yeee. Fun fact: az utazás előtt olvastam, hogy a 66-os út, mint olyan már nem létezik, teljesen átszámozták az utakat, ezért hivják historical route 66-nek. Úgy beszéltük meg a srácokkal, hogy ezen a szakaszon mindenki vezethessen, nagyon megérte lejönni a pályáról, a west coast ilyen szempontból olyan, mint a keleti part: ha egy 10 km-es szakaszt láttál az autópályából valahol, akkor már láttad az összeset...

Az úton láttunk egy igazi horrofilmbe illő elhagyatott benzinkutat, tudjátok, ahol hőseink megállnak, és a helyi redneck javasol nekik egy kitétőt...

Ökörködtünk, fotóztunk, nyomtuk a gááázt tövig, aztán láttuk a visszapillantóban, hogy a nap bizony megállithatatlanul halad lefelé, ezért megálltunk az út mellett még egy pár kép erejéig, illetve Zsolt úgy döntött, hogy  jobb képek reményében megmássza az út mellett lévő hegyet. Ám ez hiba volt, ugyanis kb. 3 tonna por rakódott le a tüdejében, amit a grand canyonba érkezésig próbált felköhögni.

Innen már végig én vezettem, kicsit még visszatértünk az autópályára, utána egy kanyargós eredei út vitt a Canyonhoz, vicces volt itt sötétben vezetni.

Sötét ide vagy oda, még kimentünk a Canyon széléhez a Mother pointnál, sokat nem láttunk,, de a csillagos ég, és a Canyon csendje nagy volt.

Elfoglaltuk a szállást, egy lodge-ban laktunk a Canyon mellett, korrekt volt teljesen, reggel fel akartunk kelni a napfelkeltére 5.15-kor, de nem csengett a Dani vekkere, ezért buktuk, sebaj, 9-kor elindultunk, az volt a terv, hogy megnézzük a Mother pointot, innen elmegyünk shuttle-lal, és a south kaibab ösvényen lemegyünk egy picit, sok időnk nem volt, hisz estére már Vegasban kellett  lenni.

A Canyonról nehéz bármit is irni. Egy biztos, a bakkancs listámról kihúzhatom a látni valami lenyügöző pontot. Ez volt az egyik leglélegzetelállitobb természeti képződmény, amit valah láttam.

Mivel nem volt sok időnk, ezért próbáltam a szememmel minél több képet, élményt elraktárazni..

Lementünk addig a pontig az ösvényen, amit az amcsik csak úúúú, áááá pontnak neveznek, mert ilyen hangot ad ki, aki ott szétnéz. Majd vissza fel, gatyarohasztó meleg volt, viz elengedhetetlen, de nekünk azért nem volt megterhelő az össz 2,8 km, könnyed sétának nevezném sivatagi klimában...

Vissza a kocsihoz, ezután persze még beiktattuk a kötelező zakós fotót, áá nem, egyáltalán nem néztek minket hülyének a 40 fokban.

Route 66 visszafelé is, aki tegnap kimaradt, az most vezetett, 6 körül érkeztünk a Hoover gáthoz, ez is nagyon állat volt, lemenni már nem tudtunk, mert 5-kor bezárt a visitor center, igy nem tudtam megnézni a kockát, vagy Megatron lefagyasztott testét, de láttam, hogy James Bond honnan ugrott le, szerintem nekem is sima ügy lenne...

Hoover gát után irány Vegas Baby! Itt térnék ki arra, hogy a srácokkal kitaláltuk, hogy minden nagy városba érkezéskor berakunk egy odaillő zenét a kocsiba, jó móka ráhangolódni a városra, itt természetesen a Viva Las Vegas c. Elvis sláger volt a tökéletes választás, igy mentünk végig a Strip-en, a szállodánk pedig a sürüjében volt a legnevesebb szállodáknak.

Elfoglaltuk a szállást, az volt a terv, hogy bedobjuk a beautifult, aztán kaszinózunk roskadásig, és borsot törünk Andy Garcia orra alá a Bellaggioban ...

Szobában persze már alapoztunk ahogy kell, ami nekem nagyon tetszett a nyugati parton, hogy minden szállodában (hosteleket kivéve) van jégautómata ingyen jéggel, ami nem jön rosszul a sivatagban, hát még, ha az embernél van 2 üveg Jack Daniels---

Elindultunk sétálni a Stripen, szereztünk kólát a kis piánkhoz, Bellaggionál megnéztük a szökőkutat, nem volt rossz este.

A kaszinókról röviden annyit, hogy CSAL A GÉP, de legalább amig játstol, ingyen van a pia, szóval ha nem azért mész Vegasba, hogy „meggazdagodj”, akkor jó ötlet, ha 1 dollárral, 5 centes alapon játszol valamelyik gépen, igy kb kifizeted azt a piát, amit hoznak ingyen, igaz ilyen téttel nehéz borsot törni Andy Garcia orra alá.

Elárulom nektek, hogy az este ezen pontján nekem már igen jóóókedvem volt, a szállodánk mellett volt egy zenés-táncos nyitott hely, ide bementünk a srácokkal, aholis nem sokkal később riszaviadalba (by: Pömpe) kerültem egy helyi arccal, de Zsolték szerint én nyertem...

Ittunk játszottunk, mulattunk.

Másnap mikor mindenki magához tért lementünk a szálloda medencéjéhez chillelni, ami nagyon jól tud esni, ha az ember másnapos.

Mikor már hangosan kopogott a szemünk, elindultunk keresni egy kajáldát, Dani talált egy jó helyet megintcsak a yelp szerint, azt irta 1 mérföldre van tőlünk. Utólag belátom, hiba volt elindulni, jó lett volna a chipotle a szálloda mellett, ugyanis másnaposan, 45 fokban 1 mérföldet gyalogolni felér 10 mérfölddel normál körülmények között. A szállodák persze úgy vannak kialakitva, hogy mindenképp betérj az utcáról, ezerrel nyomatják a légkondit, azt hinnéd végigmész rajta, és kint vagy, de labirintusnak vannak tervezve, hogy ottragadj játszani, enni, inni, KÖLTENI.

Az este ismét nagyon jól sikerült, kevesebb alkohollal persze, másnap indultunk a köztes szállásunkra San Francisco felé, a Death Valley nemzeti parkon keresztül, amiről részleteket a következő epizódban halhatnak.

Thats all Folks!