Las Vegas – Death Valley – Mammoth Lakes

A bünök városa után a következő uticél San Francisco volt, még itthon kinénztük, hogy úgy érdemes menni, hogy közbeiktatjuk a Death Valley, illetve a Yosemite nemzeti parkokat, természetesen egy köztes szállással. Mammoth Lakesben találtunk egy korrekt helyet, kb félúton Cisco felé.

Reggel elindultunk a Death Valleybe, nekem a fejemben volt az útvonal, de a GPS nem nagyon akart velem kiegyezni, végül kis trükközéssel arra vitt, mint kértük. Nagyon jól nézett ki a nevadai kősivatag a maga kietlenségével, ahogy egyre jobban közelitettünk a park egyik nevezetességéhez: Badwater, ez az amerika kontinens legmélyebben fekvő pontja, kb. 86 méterrel a tengerszint alatt.

Kiszálltunk a légkondis kocsiból, és szinte fejbevert a tüüzőő meleg, ilyet még nem éreztem, mintha egy hősugárzót folyamatosan az arcomtól 2 centire tartanának...

Lehet a hőguta miatt, lehet a bátorságtól vezérelve, már az út elején kitaláltuk, hogy itt is csinálunk egy zakós fotót, nagyon jó móka volt, ahogy Dani, Peti, Áki beálltak zakóban, mi Zsolttal állitgattuk még be a gépeket önkioldóra, Ők meg üvöltöttek, hogy csináááld máááár!!!

A park tehát nagyon szép volt, egy-két helyen álltunk meg, és csak pillanatokra szálltunk ki a kocsiból egy egy fotó erejéig, mert 10 percnél tovább nem lehet megmaradni azon a helyen, még úgy sem, hogy volt nálunk sok liter viz.

A parkot elhagyva meg sem álltunk Mammoth Lakes-ig, a táj itt szinte percenként változott, nagyon érdekes volt figyelni a kocsiból, Mammoth pedig már egy teljesen erdős kirándulóhely közepén volt, a hegy tetején pedig már havat is láttunk! Mindez kb 100 km-rel a sivatagtól, elképesztő. Úgy döntöttünk, hogy aznap csendes estét tartunk, mert Vegas után már elég fáradtak voltunk (és ez a fáradság már nem is múlt el az út végéig).

Beültünk a szálloda jacuzzijába, vicces volt, melegből meleg vizbe, de mégis jól esett a sivatag szárasága után, elmentünk egy közeli pizzázóba, majd punnyadtunk a szobában, másnap is korán kellett kelni, mert a Yosemite parkon át elég kanyargós, hegyi úton lehet csak menni.

Másnap ingyen reggeli, majd indulás, viszonylag hamar, olyan fél 11 körül már a park elején is voltunk, kb 3300 méter magasan az út mellett hó volt! Gondoltuk itt mindenképp meg kell állni egy szokásos fotóra, hihetetlennek tünt, hogy egy nappal korábban, még 48 fokban fotózkodtunk, most meg már hógolyó van a kezünkben...

Ez a park volt a Grand Canyon után a második legszebb táj, amit ámerikában láttam, mindenkinek csak ajánlani tudom, az út amin végig lehet menni kocsival nagyon jól ki van épitve, rengeteg leállóval, hogy meg tudj állni nézelődni fotózkodni.

Elmentünk egy vizesésig, ez is gyönyörü volt, a srácok kedvet is kaptak, hogy felmásszanak az aljához, én ezt most kihagytam, mert csak 2 bokát hoztam az útraa, és még szükségem volt rájuk...

Szerencsére ők is megúszták, szó szerint, ugyanis jól eláztak a vizesés párájában.

Glacier pointig hosszú út vezetett, de ez is nagyon élvezetes volt, és innen volt a leglélegzetelállitóbb a kilátás. Innen vezettem én, ami azért volt vicces az elején, mert már nagyon kifogyóban volt a benzin, ezért úgy spóroltam lefelé a hegyről, hogy ahol lehetett üresben gurultam. Végül kihúztuk a benzinkútig, kiérve a parkból már magasabb rendü utakon haladtunk, a Bay Bridgen érkeztünk meg San Franciscoba, nagyon nagy élmény volt itt elsőnek vezetni, a meredek utcákon, miközben az emberek úgy lógnak a cable carról, mint a villamoson.

San Francisco a folytatásban, most indulok a reptérre, irány bana!

Thats all Folks!

LA – Grand Canyon – Las Vegas

Kedves Barátim! Hát sajnos elég sok idő eltelt már a legutóbbi előterjesztésem óta, még LA-ben beosztottam magamnak, hogy kb mikor fogok irni, de Ti is tudjátok, hogy a határidő arra van, hogy tudd mihez képest vagy elcsúszva.

Most keresketnék kifogásokat, hogy miért nem irtam eddig, de helyette bevallom, hogy teljesen elfáradtam, lemerültem, leamortizálódtam. Hiába, azért kemény túra volt ez, most újra Zsolt lakban vagyunk, tegnap végre sikerült 4 óránál többet aludni, ezért úgy döntöttem nem várakoztathatlak benneteket tovább.

Universal Studios élményekkel zártunk, erről jut eszembe, most hogy újra olvastam az irományokat jöttem rá, hogy sok minden kimaradt, amit még szerettem volna leirni (pl.: itt-ott hasznos tanácsok, ha valaki menne oda..), majd otthonról, ha lesz időm irok kiegészitéseket normál napirenddel.

Back To the trip...

Második, és egyben uccsó LA-es napunk után továbbindultunk a Grand Canyon felé, a terv az volt, hogy naplementére odaérjünk, mert az olyan romi, de én már sejtettem, hogy ez lehetetlen vállalkozás. Mint kiderült, ez volt a túra során a második leghosszabb táv (Toronto – DC után), Kingmannál letértünk az autópályáról, hogy vezethessünk a Historical route 66-en, yeee. Fun fact: az utazás előtt olvastam, hogy a 66-os út, mint olyan már nem létezik, teljesen átszámozták az utakat, ezért hivják historical route 66-nek. Úgy beszéltük meg a srácokkal, hogy ezen a szakaszon mindenki vezethessen, nagyon megérte lejönni a pályáról, a west coast ilyen szempontból olyan, mint a keleti part: ha egy 10 km-es szakaszt láttál az autópályából valahol, akkor már láttad az összeset...

Az úton láttunk egy igazi horrofilmbe illő elhagyatott benzinkutat, tudjátok, ahol hőseink megállnak, és a helyi redneck javasol nekik egy kitétőt...

Ökörködtünk, fotóztunk, nyomtuk a gááázt tövig, aztán láttuk a visszapillantóban, hogy a nap bizony megállithatatlanul halad lefelé, ezért megálltunk az út mellett még egy pár kép erejéig, illetve Zsolt úgy döntött, hogy  jobb képek reményében megmássza az út mellett lévő hegyet. Ám ez hiba volt, ugyanis kb. 3 tonna por rakódott le a tüdejében, amit a grand canyonba érkezésig próbált felköhögni.

Innen már végig én vezettem, kicsit még visszatértünk az autópályára, utána egy kanyargós eredei út vitt a Canyonhoz, vicces volt itt sötétben vezetni.

Sötét ide vagy oda, még kimentünk a Canyon széléhez a Mother pointnál, sokat nem láttunk,, de a csillagos ég, és a Canyon csendje nagy volt.

Elfoglaltuk a szállást, egy lodge-ban laktunk a Canyon mellett, korrekt volt teljesen, reggel fel akartunk kelni a napfelkeltére 5.15-kor, de nem csengett a Dani vekkere, ezért buktuk, sebaj, 9-kor elindultunk, az volt a terv, hogy megnézzük a Mother pointot, innen elmegyünk shuttle-lal, és a south kaibab ösvényen lemegyünk egy picit, sok időnk nem volt, hisz estére már Vegasban kellett  lenni.

A Canyonról nehéz bármit is irni. Egy biztos, a bakkancs listámról kihúzhatom a látni valami lenyügöző pontot. Ez volt az egyik leglélegzetelállitobb természeti képződmény, amit valah láttam.

Mivel nem volt sok időnk, ezért próbáltam a szememmel minél több képet, élményt elraktárazni..

Lementünk addig a pontig az ösvényen, amit az amcsik csak úúúú, áááá pontnak neveznek, mert ilyen hangot ad ki, aki ott szétnéz. Majd vissza fel, gatyarohasztó meleg volt, viz elengedhetetlen, de nekünk azért nem volt megterhelő az össz 2,8 km, könnyed sétának nevezném sivatagi klimában...

Vissza a kocsihoz, ezután persze még beiktattuk a kötelező zakós fotót, áá nem, egyáltalán nem néztek minket hülyének a 40 fokban.

Route 66 visszafelé is, aki tegnap kimaradt, az most vezetett, 6 körül érkeztünk a Hoover gáthoz, ez is nagyon állat volt, lemenni már nem tudtunk, mert 5-kor bezárt a visitor center, igy nem tudtam megnézni a kockát, vagy Megatron lefagyasztott testét, de láttam, hogy James Bond honnan ugrott le, szerintem nekem is sima ügy lenne...

Hoover gát után irány Vegas Baby! Itt térnék ki arra, hogy a srácokkal kitaláltuk, hogy minden nagy városba érkezéskor berakunk egy odaillő zenét a kocsiba, jó móka ráhangolódni a városra, itt természetesen a Viva Las Vegas c. Elvis sláger volt a tökéletes választás, igy mentünk végig a Strip-en, a szállodánk pedig a sürüjében volt a legnevesebb szállodáknak.

Elfoglaltuk a szállást, az volt a terv, hogy bedobjuk a beautifult, aztán kaszinózunk roskadásig, és borsot törünk Andy Garcia orra alá a Bellaggioban ...

Szobában persze már alapoztunk ahogy kell, ami nekem nagyon tetszett a nyugati parton, hogy minden szállodában (hosteleket kivéve) van jégautómata ingyen jéggel, ami nem jön rosszul a sivatagban, hát még, ha az embernél van 2 üveg Jack Daniels---

Elindultunk sétálni a Stripen, szereztünk kólát a kis piánkhoz, Bellaggionál megnéztük a szökőkutat, nem volt rossz este.

A kaszinókról röviden annyit, hogy CSAL A GÉP, de legalább amig játstol, ingyen van a pia, szóval ha nem azért mész Vegasba, hogy „meggazdagodj”, akkor jó ötlet, ha 1 dollárral, 5 centes alapon játszol valamelyik gépen, igy kb kifizeted azt a piát, amit hoznak ingyen, igaz ilyen téttel nehéz borsot törni Andy Garcia orra alá.

Elárulom nektek, hogy az este ezen pontján nekem már igen jóóókedvem volt, a szállodánk mellett volt egy zenés-táncos nyitott hely, ide bementünk a srácokkal, aholis nem sokkal később riszaviadalba (by: Pömpe) kerültem egy helyi arccal, de Zsolték szerint én nyertem...

Ittunk játszottunk, mulattunk.

Másnap mikor mindenki magához tért lementünk a szálloda medencéjéhez chillelni, ami nagyon jól tud esni, ha az ember másnapos.

Mikor már hangosan kopogott a szemünk, elindultunk keresni egy kajáldát, Dani talált egy jó helyet megintcsak a yelp szerint, azt irta 1 mérföldre van tőlünk. Utólag belátom, hiba volt elindulni, jó lett volna a chipotle a szálloda mellett, ugyanis másnaposan, 45 fokban 1 mérföldet gyalogolni felér 10 mérfölddel normál körülmények között. A szállodák persze úgy vannak kialakitva, hogy mindenképp betérj az utcáról, ezerrel nyomatják a légkondit, azt hinnéd végigmész rajta, és kint vagy, de labirintusnak vannak tervezve, hogy ottragadj játszani, enni, inni, KÖLTENI.

Az este ismét nagyon jól sikerült, kevesebb alkohollal persze, másnap indultunk a köztes szállásunkra San Francisco felé, a Death Valley nemzeti parkon keresztül, amiről részleteket a következő epizódban halhatnak.

Thats all Folks!

West Coast – Los Angeles

Sziasztok, megint épp zabáljuk a mérföldeket, épp a Hoover Gát felé tartunk a Grand Canyonból, ezért van egy percem irni.

Los Angelesben leszálltunk a gépről, megint 3 órával vissza kellett állitani az időt, nekem igazából már fel sem tünt, valószinüleg már végtelen ciklusba került a jetlagem..

Mikor megérkeztünk LA-be a repülővel a legfeltünőbb az időjárás volt: DC-ben úton a reptérre majdnem meggyulladtunk annyira meleg volt, ráadásul mind hosszú gatyában, hogy ne foglaljon helyet, gondoltam, hogy a west coaston végig nagyon meleg lesz, ezért erre a távra csak 1 pulcsit pakoltam, többi cucc ugye most is maradt Zsolti lakban.

Ehhez képest LA-ben fáztunk mikor kimentünk, olyan 15 fok lehetett, elég meglepő volt, fel is vettem az egyetlen pulcsit.

Megkerestük az autóbérlő cég kisbuszát, ami elvitt az irodájukba nem messze a reptértől (u.az a rendszer, mint IAD-n volt), már eszeveszettül farkas éhesek voltunk, ugyanis a belföldi repülőjáraton, hiába volt 5 órás, nem adtak semmi kaját, sztem a United az európai fapadosok megfelelője lehet...

Hosszas adminisztráció után felvettük az autót, ezúttal egy fekete dodge caravan, aminek a légkondijából sokszor nem túl kellemes szag árad.

Örök szabály: nagyon éhesen nem szabad kajáldát keresni... Daniról már megállapitottuk az út alatt többször, hogy Ő vezet a legjobban, de Ő is navigál a legrosszabbul. Mivel ugye kint él, ezért neki van kinti mobil előfizetése, mobilnettel, ezért google mapsen mindig Ő szokott dolgokat megkeresni, de mivel a telefon navigációja általában le van maradva 1 perccel, ezért kb mindig elvétjük a letérőt, és már csak annyit hallunk Danitól, hogy na itt kellett volna...

Most is kinézett egy Taco-s helyet, ami nagyon közel van,  el is indultunk, helyette egy olyan környéken találtuk magunkat, mint a GTA San Andreasban, ahol kezdesz az elején: Los Santos... (aki ismeri a játékot az tudja miről beszélek).

Taco persze sehol, helyette láttunk egy expressz indiai éttermet, és mivel már nem birtuk tovább betértünk ide.. Az indainak álcázott mexikói személyzetből már érezhettük volna vesztünket, de az éhség elveszi az ember eszét.. Long story short, mindenki megsinylette a kaját utólag, én talán a legkevésbé, de Peti szerintem még mindig nem szivesen emlékszik vissza a currys csirkére..

Vacsi után megcéloztuk a szállásunkat, ami a Hollywood Blvd-n volt közvetlen, mikor beparkoltunk épp valami buli volt, gyorsan lecuccoltunk, a szemközti liquor store-ban szereztünk sört meg whiskeyt, és elkeztük kipihenni az utazás fáradalmait, egyben fertőtleniteni a gyomrunkat..

A népség végül hamar elhúzott, ugyanis party este volt, és mentek a közeli szórakozóhelyekre, mi ehhez mér túl fáradtnak éreztük magunkat.

Másnap LA autós városnézés volt betervezve, előtte délelőtt végigsétáltunk a Hollywood walk of fam-en, sok fotó készült itt is kedvencek csillagaival, végre az idő is nagyon jó volt, 25 fok, napsütés...

Vissza a kocsiért, és elindultunk autóval felfedezni az angyalok városát.

Beverly Hillsben kezdtünk, emberek micsoda nyomooornegyed, fujj. Petivel kitalátuk, hogy elbújunk bokrokba, és kiugrálunk a sportkocsik elé, majd bepereljük kártéritésért a sztárokat, abból elkaristolunk a maradék időben.

A hegyi bóklászás után elindultunk Venice Beachre, megnézni Pamela Andersont, jameg az Óceánt.

Itt lett egyértelmű, amit már előző este is sejtettünk a reptérről a szállásra menet, hogy LA-ben a legrosszabb a közlekedés eddig ahol jártunk. Millió autó, hatalmas dugók, és szinte lehetetlen kikerülni. Röpke 2 óra alatt le is jutottunk a partra (Budapest-Balaton táv) mindezt egy városon belül. A város eleve hatalmas területen fekszik, tömegközlekedés alig van, a távolságok óriásiak. Ákosék pl. Elindultak keresni egy illatszer boltot, mondták nekik, hogy csak 3 blokkra van, fél óra alatt meg is járták.

Venice Beachre vezető úton tehát hatalmas dugó. A parthoz közel mindenki parkolót keresett, ami nem volt, mi végül pár utcával feljebb találtunk egy helyet. A parton hatalmas szél volt, nem is voltak sokan, fotózkodtunk üres életmentő toronyban is Baywatch módra.

Eleinte nem nagy kedvünk volt fürcsizni az idő miatt, de ha az északi tenger sem volt túl hideg, hogy belemenjek, akkor pont a csendes óceánt sem fogom kihagyni.

Bementünk, eg idő után már nem is fáztunk, ugyanis végig küzdöttünk az életben maradásért a hatalmas hullámokkal. Vicces volt igy.

A napot a Griffith Observatoryban zártuk, ami egy ilyen kilátó féle, ahonnan jól látszik a város, és a Hollywood felirat, a nagy dugó miatt ide már a sötétedésben értünk, azért lőttünk pár cool fotót, nézelődtünk, majd visszaindultunk a szállásra.

Nagy mákunk volt, ugyanis aznap épp free pizza este volt, és pont akkor kezdődött az ingyen pia osztás, mikor mi odaértünk, jó magyar módra 2x is beálltunk a sorra, ingyen vacsinak teljesen jó volt.

Ezután elég csendes volt a hostel vasárnap lévén, mi azért iszogattunk, dumáltunk.

Ákos és Dani úgy döntöttek, hogy Őket annyira nem érdekli az Universal Studios, ezért oda 3-an mentünk Zsolttal és Petivel, nekem ez volt az az állomás amit New York után a legjobban vártam, miután mint tudjátok fimbuzi vagyok. (Ja most jut eszembe, New Yorknál elfelejtettem irni, hogy egyik nap azzal mentem a srácok agyára, hogy kb. Minden sarkon vázoltam egy jelenetet a die hard 3-ból, ami ott játszódott, konkrétan megtaláltam azt a metromegállot, ahol Mclaine utóléri a metrot, feltépi a csatornafedőt és ráugrik a metrora...)

Ami miatt előző este kicsit ideges lettem az az, hogy kiderült, hogy nem elég, hogy a Transformers 3D atrakció most nyilik meg, de még Memorial weekend is van, ezért hiába megyünk hétfőn, az épp szabadnap lesz az amcsiknak is...

Nagy tömegre számitottunk, ezért igyekeztünk követni Csilli előzetes utasitásait (ezúton is örök hála még egyszer!) Ákos odavitt minket 9-re nyitásra, bejáratnál nem is volt sor, emberek azért már gyülekeztek, ezért meg is rohamoztuk a studio tourt. Itt ugyan rossz oldalra ültünk (pedig követtük a parancsot), mert minden lényeges dolog pont a másik oldalon volt, de azért igz is láttunk mindent. Állati érdekes volt, végigvittek fogatási helyszineken, u.nevezett set-eken, volt Western set, new yorki utca, és közben mutattak jeleneteket, hogy pl miket vettek fel itt, és hogy csak apróságokat kell változtatniuk, hogy az átlag nézőnek ne tünjön fel a csalás.

Megmutatták hogyan árasztanak el vizzel egy metroalagutat, vagy éppen egy utcát, illetve volt egy eszméletlen élethü king kong 3D moziélmény.

Mikor végeztünk még mindig nem voltak túl sokan, ezért úgy döntöttünk, hogy menjünk a transformershez, amig nincs túl nagy sor. Amúgy a park nagyon jól meg van csinálva, mindenhol vannak táblák, hogy melyik atrakciónál épp mennyi idő a sorbaállás, hogy tudj tervezni.

Lementünk a tehát az alsó szintjére a parknak, transformersre 30 perc sort irt, ez kb reális is volt, nade: itt úgy van kitalálva minden program, hogy mig sorbanállsz is vannak történések, LCD TV-ken elmesélik a kerettörténetet, vagy vicces videokkal bemutatják mire kell figyelni. A Transformersnél a Nest főhadiszállásán voltunk, és a sztory az volt, hogy az a küldetésünk, hogy vissza kell szerezni az álcáktól az all sparkot.

Most őszintén, komolyan, szerintetek ez nekem MENNYIRE TETSZETT??????

Életem egyik legnagyobb élménye volt, amikor Megatron kilőtt ránk egy golyót, konkrétan éreztük a golyó hőjét...

A parkban amúgy kétféle atrakció van, az egyik az ún. Ride, a másik a show. A ride-ok mind nagyon jók, a showk közül a water word eszméletlen jó, a terminator is nagyon jó, de a shreket pl nagyon untam, igaz, sose voltam épp rajongó.

Nahát mindent úgysem tudnék leirni a parkról annyi élmény volt, remélem beéritek ennyivel, most letszem a billentyüzetet, ugyanis mindjárt ottvagyunk a Hovver gátnál, és nem szeretnék lemaradni a látványról.

Thats All Folks!