Kedves Olvasó!
Hát jó sok idő eltelt az első
bejegyzés óta, de mint emlitettem, nem volt töltő a laptophoz, igy a keleti
parti túránkon nem is tudtam irni többet.
Ha jól emlékszem ott hagytam abba,
hogy elindultunk Philibe miután fürcsiztünk egyet az Atlanti Óceánban. Nos,
most épp a repcsin ülünk LA felé Clevelandből, és végre én is hozzájutottam a
géphez, hogy irhassak.
Miután megérkeztünk Philibe le is
parkoltunk gyorsan, és elindultunk a Liberty Bellt megnézni. Itt mesélném el,
hogy a srácok kitalálták még az utunk elején, hogy mivel mindannyian hoztunk
zakót az útra, ezért milyen vicces lenne, ha az összes városban csinálnánk igy
egy közös fotót, amit utána felrakunk a legismertebb közösségi portálra.
Gondolom ennek az eredményét már Ti is láttátok, csak annyit mondanék, hogy
ELNÉZÉST érte mindenkitől, nem az én ötletem volt
Liberty Bell után átmentünk az
Independence Hallhoz, a kedves securitysek elmondták, hogy csak vezetett
túrával lehet bemenni, a jegyek mára már mind elfogytak, de 5-kor még lesz egy
expressz ingyenes túra, arra mehetünk.
És itt most tennék egy rövid
kitérőt, hogy az eddigi turista benyomásaimat megosszam veletek az államokról.
Tehát a turista látványosságok itt
úgy néznek ki, hogy kb mindenhol van ’airport style’ security ellenőrzés,
mindenhol vannak sorok is, de ellentétben az otthoni tapasztalatokkal, úgy
tünik mindenhol eszméletlen szervezetten és olajozottan müködik a gépezet.
Mindenhol vannak biztonságiak,
illetve plusz segitő emberek kb. Minden sarkon, általában nagyon kedvesek és
segitőkészek. Mikor otthon készültem a túrára igyekeztem mindent felderiteni a
neten, hogy nehogy valamit ne találjunk meg ami érdekelne, illetve ne fussunk
bele az európában jól ismert turista csapdákba, hogy valami atrakció jónak
tünik, aztán nagy lehúzás lesz belőle.
Ehhez képest azt tapasztaltam, hogy
a készülés szinte teljesen felesleges, ha valaki az USÁ-ban turistáskodik a jól
szervezettség miatt. Azt kell sajnos mondjam, hogy ez irigylésre méltó, sokszor
eszembe jut, hogy Kishazánk mennyivel jobban kihasználhatná a látványosságait,
amikből valljuk be, nincs hiány!
Az info birtokában tehát elmentünk
kajálni 5-ig, és ha Phili, mi mást is ehetne az ember, mint a hires
cheesestake-et. Találtunk is neten egy jó helyet, a cheesestake úgy néz ki,
hogy két zsömle közé jó amerikai egészséges szokás szerint beletesznek irdatlan
mennyiségü marhahúst, sajtszósszal. Finom volt na.
Megnéztünk az independece hallt egy
félelmetesen patrióta idegenvezetővel, láttuk a szobát ahol aláirták az államok
a Függetlenségi Nyilatkozatot.
Phili után folytattuk az utunkat New
Yorkba, én már nagyon izgatott voltam, mert bevallom ez volt az egyik olyan
állomás, amit a legjobban vártam. Természetesen nem csalódtam, Manhattan
HIHETETLEN látványt nyújtott már a kocsiból is, Zsolt vezetett, nem irigyeltem,
bár én Pesten hozzászoktam a nagy forgalomhoz, Manhattenben őrület autóval
menni.
A tervezett 7-8as érkezés helyett kb
este 10-kor érkeztünk meg a Hostelhez, becsekk, kocsi garázsba le, még egy sörre nagyon vágytunk, Zsolt mondta,
hogy mennyünk el a kedvenc bárjába a belvárosban, a Grand Centrálhoz közel,
közben megnézzük a Times Square-t éjjeli fényben.
Bevallom már állati fáradt voltam,
és inkább valami szálláshoz nagyon közeli helyszint választottam volna szivem
szerint, de utólag nagyon örülök, hogy Zsolt rávett!
Első NY metro élmény után szinte
sokkolt a Times Square! Kb éjfél volt már ekkor, és a város tömve volt
emberekkel mindenhol, sőt még hajnali 3-kor is tele volt a metro! Már értem mit
jelent az, hogy city that doesn’t sleep...
Innentől kezdve én végig felfelé
néztem a gyönyörü épületeket tátott száájjal!
Bementünk a Grand Centralra, majd
beültünk Zsolt bárjába, ahol 150 féle sört csapolnak. Nagyon jó volt a
hangulat, olyan hajnali 3-kor indultunk vissza.
A szállás rendben volt, ezek a
Hostelek eddig ugyanolyanok, amit viszont nem értek, hogy bármikor is
csekkolunk be a szobába, van aki mindig alszik már, ezért sötétben, suttogva
kell pakolni. Volt olyan aki aludt mikor odaértünk, és aludt mikor mi másnap
elmentünk.. Van aki elmegy New Yorkba turistaként és végig alszik???
Nahát mi nem ilyenek vagyunk, másnap
is korán keltünk, mert 10.45-re volt foglalásunk a Szabadság Szobor kompra.
Első reggelünk elég rosszul indult, ugyanis ömlött szakadt, zuhogott az eső...
Mindegy, időben elindultunk, fél óra
metro út után mikor leszálltunk a Battery parknál már teljesen elállt az eső!
Nos, mindenki, aki már volt NY-ban figyelmeztetett, hogy a kompnál a sor
minimum másfél óra, akkor is, ha veszel előre jegyet, azoknak mondom ezt akik
már voltak, onnantól, hogy leszálltunk a metrorol 8 perc telt el, hogy a
komppal kifutottunk!! Állati nagy mázlink volt.
Megnéztük a franciáktól kapott
csajszit, tényleg nem nagy J, aztán
megint elkezdett esni, de ekkor már nem érdekelt...
Liberty Island után Ellis islanden
sokat bóklásztunk, állati érdekes volt, egy jó idézetet imigránsoktól hadd
irjak le, amit találtam délpomázi forditásban:
„Mikor elindultam Amerikába azt hittem itt az utak arannyal vannak
kikövezve. Mikor ideértem három dologra kellett rájönnöm. Egy: az utak
nincsenek arannyal kikövezve. Kettő: az utak egyáltalán nincsenek kikövezve.
Három: rájöttem, hogy tőlem várják, hogy kikövezzem az utakat.”
Ellis Island után már nagyon éhesek
voltunk, ezért partot érve Zsolt javasolta, hogy keressünk fel egy Five guys-t,
ami jó, hisz mi is pont öten vagyunk srácok.
Keresztül sétáltunk a financial
negyeden, nekem továbbra is le volt esve az állam, Five guysban megettem életem
eddigi talán legkoleszterindúsabb hamburgerét, ahogy Ákos fogalmazott: szinte
érzem, ahogyan záródnak el az ereim J.
Az esti tervünk az volt, hogy
felmegyünk a Rockefellerre, de az eső után iszonyat köd ült a városon, ezért
nem lett volna értelme, ugy döntöttünk, hogy helyette végigsétálunk a Central
parkon.
Na ITT találtam a park nyugati
oldalán az egyik épület tetején egy lakást, amit ha a Csodálatos és semmivel
össze nem hasonitható Budapest egyszer kitaszitana magából fintorogva, de
elfogadnám.
Park után visszamentünk a szálláshoz,
mert este be volt igérve egy pub crawl.
Elmentünk a kocsmába, a jónép
metrozott mert megint elkezdett esni, de mi fasza magyar srácok lévén
sétáltunk, a kocsmában volt egy nagyon jóó élményem, ugyanis volt csocsó, és
bár otthoni viszonylatban jó esetben is csak közepesnél gyengébbnek számitok,
itt Danival a kapuban rommá vertünk mindenkit J.
Másnap volt Jerry nagy túrája, amit
már kinéztünk a neten, 10 órás gyalogtúra érintve minden látványosságot. Hát
valóban, immár harmadszorra lejártuk a lábunkat, a Brooklyn hidon a séta megint
csak azok közé az élmények közé tartozik, amit nem felejtek el egyhamar!
Átsétáltunk a hidon Brooklyn felől,
majd financial negyed, a wall streeten ettem egy pizzát menet közben kapkodva,
ahogy azt ott a brókerek is csinálják. Megnéztük a ground zerot, már nagyban
épülnek az új word trade centerek, a korábbi kettő helyett most 5 lesz, és az
1. Számú lesz az első épület Manhattanban ami magasabb, mint az empire.
Ground zero után chinatown és little
italy következett, bevallom ez a rész tetszett a legkevésbé, és nem csak az
utcákat átjáró tengeri herkenytü szag miatt.
Jerry egy aranyos, ámbár idegesitő
70 éves emberke olykor érdekes, de sokszor idegesitő sztorikkal.
Egy ponton el is veszitettük őt és a
csapatot este 8 körül, igy egy Ausztrál csajjal aki szintén lemaradt 6-an
beültünk egy indiai étterembe, ahol a tulaj tudott magyarul, kiderült, hogy Ő
is a BME-re járt, mint Zsolték ...
Megbeszéltük, hogy akkor innen
egyedül fejezzük be a túrát azokkal a pontokkal, amik kimaradtak és még
érdekelnek. Elmentünk tehát ahhoz az épülethez, amiről mostmár mondhatom, hogy
a kedvencem Manhattanben: a flat iron building, majd úgy döntöttünk ha már
előző nap kimaradt, akkor most felmegyünk az Empire tetejére!
Lassan kifogyok a jelzőkből, de
eszmééletlen volt az éjszakai NY látványa, méltó betetőzése (szó szerint) volt
a New Yorki időtöltésünknek itt is nagyob olajozottan müködött minden, és este
11-kor nem is volt sor, megint mázlink volt.
Napunkat ott zártuk, ahol 2 napja
kezdtük: a Times Square-n, hullafáradtan értünk vissza a szállásra, másnap
menni kellett korán a Niagarához.
Thats all Folks!