Oldalmegjelenítések száma az elmúlt hónapban

2012. május 27., vasárnap

Niagara – Toronto – DC



Tehát ott tartottunk, hogy szuszi, és indulás Canadába. Természetesen nem sikerült akkor elindulni, amikor terveztük, és ez innentől jellemezte minden napunkat, tartok tőle, hogy ez csak még rosszabb lesz, ahogy fáradunk.
Félutas megállónak a Watkins Glen Park volt betervezve, előtte ebédeltünk a szemben lévő csirkésnél, na itt fordult elő eddig egyedül utunk során, hogy kis adagot kaptunk valamiből J
Megnéztük a parkot, tényleg szép volt, az idő is remek volt végre, jól esett kinyújtózni kicsit.
Indultunk is tova a Niagarához, a délutáni érkezés helyett, már igen csak estébe hajlott az idő vasfoga. De nagyon szép volt a kivilágitott vizesés is. Szokásos öltönyös fotó után elindultunk Torontoba. Kb fél úton lehettünk, amikor Zsolti bácsi rájött, hogy a fényképező gépek nem tudnak maguktól beszállni a kocsiba, ezért vélhetően ottmaradt a Niagara lábánál. Satufék, kézifékes az autópályán (najó, nem), és indultunk vissza. Rendőrségen nem adták le sajnos, de mondták, hogy mennyünk vissza másnap, ami amúgy is tervbe volt véve, hiszen akartunk menni hajótúrára a vizesés alá, amiről ugye aznap már lemaradtunk...
Mielőtt lerágod mind a tiz körmöd kedves olvasó, elmondom, hogy másnap meglett a fotoapparát, egy nászutas pár találta meg és leadta a szálloda portáján, még emailt is irtak Zsoltnak, hogy megvan.(benne volt az email cime a tokban). Gondolom most Ti is ugyanarra gondoltok, mint én akkor: ez sohaa nem történhetett volna meg nálunk. Rájöttem, hogy ez a kontinens sokkal inkább való Zsoltnak, mert itt még az ilyen egyértelmüen vesztes helyzetekből is ki lehet keveredni.
A nem tervezett forduló miatt végül hajnali 1-re értünk Torontoba, Ákos, Peti, Dani még elmentek a szomszéd italmérőbe egy gyors altatósörre, mi Zsolttal eldőltünk.
Másnap tehát vissza a Niagarához, nagyon szép idő volt, a hajótúra állati jó volt, sok fotó is készült,  és persze itt is találkoztunk magyarokkal...
Délután miután visszaértünk Torontoba (ekkorra Dani már épp ötödszörre vezette le a Niagara-Toronto távot), elsétáltunk a CN tower-hez, fel is mentünk, szép volt a kilátás, de a hires glass floor nekem nem volt valami nagy szám, majd mondom is a Munknak, ha összefutok vele otthon a westendben..
Vacsi (innen tettem fel képet), majd még megnéztük a tópartot, aztán visszamentünk a szállásra, mert itt is hirdettek pub crawlt. Sajnos meg kell mondjam ebből a szempontból eddig csalódtunk a Hostelekben, azt hittük a szociális élmény része sokkal szervezettebb lesz, itt is annyi volt a kocsmatúra, hogy bementünk egy bárba, leültünk, és kb egymással beszélgettünk, semmi szervezett ismejük meg egymást játékok, szinte csak srácok voltak, ők is elég unottnak tüntek általában.
Visszamentünk a szobába, egy Kanadai srác is csatlakozott, hogy seggére verjünk egy üveg jóféle magyar Vilmosnak, már nem ittam sokat, mert másnap én kezdtem a vezetést.. Elindultunk még keresni valami helyet, ahova be lehetne ülni, de én félúton visszafordultam, mert már nagyon álmos voltam. Végig azon gondolkodtam, hogy na, tuti most lesz valami nagy sztori, amiből én jól kimaradok, de reggel teljesen megnyugodtam, amikor is kiderült, hogy a srácok végül egy gay barban kötöttek ki...
A következő napon összesen 16 órát utaztunk, 7 órát vezettem, New York államban láttunk Amish-okat, szekéren, (persze nem az autópályán)vicces volt, többieket kitettük Zsoltnál, mi visszavittük Zsolttal a kocsit a reptérre, megint kb 1-re fogtam talajt, illetve matracot.
Ma reggel kicsit aggódtam, hogy az elcsúszós széria folytatódik, ami nem annyira jó, ha az embernek el kell érnie egy repülőt, de végül mindenki összekapta magát, végre most először amióta kint vagyok aludtam is 8 órát, most a repcsin megyünk LA-be, ottani idő szerint 7-kor szállunk le, de mi 10-nek fogjuk érezni, ezzel tehát le is zárnám az East Coast-ot, amint tudok irok a nyugati parti élményekről.

Thats all Folks!

Philadelphia és New York




Kedves Olvasó!
Hát jó sok idő eltelt az első bejegyzés óta, de mint emlitettem, nem volt töltő a laptophoz, igy a keleti parti túránkon nem is tudtam irni többet.
Ha jól emlékszem ott hagytam abba, hogy elindultunk Philibe miután fürcsiztünk egyet az Atlanti Óceánban. Nos, most épp a repcsin ülünk LA felé Clevelandből, és végre én is hozzájutottam a géphez, hogy irhassak.
Miután megérkeztünk Philibe le is parkoltunk gyorsan, és elindultunk a Liberty Bellt megnézni. Itt mesélném el, hogy a srácok kitalálták még az utunk elején, hogy mivel mindannyian hoztunk zakót az útra, ezért milyen vicces lenne, ha az összes városban csinálnánk igy egy közös fotót, amit utána felrakunk a legismertebb közösségi portálra. Gondolom ennek az eredményét már Ti is láttátok, csak annyit mondanék, hogy ELNÉZÉST érte mindenkitől, nem az én ötletem volt 
Liberty Bell után átmentünk az Independence Hallhoz, a kedves securitysek elmondták, hogy csak vezetett túrával lehet bemenni, a jegyek mára már mind elfogytak, de 5-kor még lesz egy expressz ingyenes  túra, arra mehetünk.
És itt most tennék egy rövid kitérőt, hogy az eddigi turista benyomásaimat megosszam veletek az államokról.
Tehát a turista látványosságok itt úgy néznek ki, hogy kb mindenhol van ’airport style’ security ellenőrzés, mindenhol vannak sorok is, de ellentétben az otthoni tapasztalatokkal, úgy tünik mindenhol eszméletlen szervezetten és olajozottan müködik a gépezet.
Mindenhol vannak biztonságiak, illetve plusz segitő emberek kb. Minden sarkon, általában nagyon kedvesek és segitőkészek. Mikor otthon készültem a túrára igyekeztem mindent felderiteni a neten, hogy nehogy valamit ne találjunk meg ami érdekelne, illetve ne fussunk bele az európában jól ismert turista csapdákba, hogy valami atrakció jónak tünik, aztán nagy lehúzás lesz belőle.
Ehhez képest azt tapasztaltam, hogy a készülés szinte teljesen felesleges, ha valaki az USÁ-ban turistáskodik a jól szervezettség miatt. Azt kell sajnos mondjam, hogy ez irigylésre méltó, sokszor eszembe jut, hogy Kishazánk mennyivel jobban kihasználhatná a látványosságait, amikből valljuk be, nincs hiány!
Az info birtokában tehát elmentünk kajálni 5-ig, és ha Phili, mi mást is ehetne az ember, mint a hires cheesestake-et. Találtunk is neten egy jó helyet, a cheesestake úgy néz ki, hogy két zsömle közé jó amerikai egészséges szokás szerint beletesznek irdatlan mennyiségü marhahúst, sajtszósszal. Finom volt na.
Megnéztünk az independece hallt egy félelmetesen patrióta idegenvezetővel, láttuk a szobát ahol aláirták az államok a Függetlenségi Nyilatkozatot.
Phili után folytattuk az utunkat New Yorkba, én már nagyon izgatott voltam, mert bevallom ez volt az egyik olyan állomás, amit a legjobban vártam. Természetesen nem csalódtam, Manhattan HIHETETLEN látványt nyújtott már a kocsiból is, Zsolt vezetett, nem irigyeltem, bár én Pesten hozzászoktam a nagy forgalomhoz, Manhattenben őrület autóval menni.
A tervezett 7-8as érkezés helyett kb este 10-kor érkeztünk meg a Hostelhez, becsekk, kocsi garázsba le,  még egy sörre nagyon vágytunk, Zsolt mondta, hogy mennyünk el a kedvenc bárjába a belvárosban, a Grand Centrálhoz közel, közben megnézzük a Times Square-t éjjeli fényben.
Bevallom már állati fáradt voltam, és inkább valami szálláshoz nagyon közeli helyszint választottam volna szivem szerint, de utólag nagyon örülök, hogy Zsolt rávett!
Első NY metro élmény után szinte sokkolt a Times Square! Kb éjfél volt már ekkor, és a város tömve volt emberekkel mindenhol, sőt még hajnali 3-kor is tele volt a metro! Már értem mit jelent az, hogy city that doesn’t sleep...
Innentől kezdve én végig felfelé néztem a gyönyörü épületeket tátott száájjal!
Bementünk a Grand Centralra, majd beültünk Zsolt bárjába, ahol 150 féle sört csapolnak. Nagyon jó volt a hangulat, olyan hajnali 3-kor indultunk vissza.
A szállás rendben volt, ezek a Hostelek eddig ugyanolyanok, amit viszont nem értek, hogy bármikor is csekkolunk be a szobába, van aki mindig alszik már, ezért sötétben, suttogva kell pakolni. Volt olyan aki aludt mikor odaértünk, és aludt mikor mi másnap elmentünk.. Van aki elmegy New Yorkba turistaként és végig alszik???
Nahát mi nem ilyenek vagyunk, másnap is korán keltünk, mert 10.45-re volt foglalásunk a Szabadság Szobor kompra. Első reggelünk elég rosszul indult, ugyanis ömlött szakadt, zuhogott az eső...
Mindegy, időben elindultunk, fél óra metro út után mikor leszálltunk a Battery parknál már teljesen elállt az eső! Nos, mindenki, aki már volt NY-ban figyelmeztetett, hogy a kompnál a sor minimum másfél óra, akkor is, ha veszel előre jegyet, azoknak mondom ezt akik már voltak, onnantól, hogy leszálltunk a metrorol 8 perc telt el, hogy a komppal kifutottunk!! Állati nagy mázlink volt.
Megnéztük a franciáktól kapott csajszit, tényleg nem nagy J, aztán megint elkezdett esni, de ekkor már nem érdekelt...
Liberty Island után Ellis islanden sokat bóklásztunk, állati érdekes volt, egy jó idézetet imigránsoktól hadd irjak le, amit találtam délpomázi forditásban:
„Mikor elindultam Amerikába azt hittem itt az utak arannyal vannak kikövezve. Mikor ideértem három dologra kellett rájönnöm. Egy: az utak nincsenek arannyal kikövezve. Kettő: az utak egyáltalán nincsenek kikövezve. Három: rájöttem, hogy tőlem várják, hogy kikövezzem az utakat.”
Ellis Island után már nagyon éhesek voltunk, ezért partot érve Zsolt javasolta, hogy keressünk fel egy Five guys-t, ami jó, hisz mi is pont öten vagyunk srácok.
Keresztül sétáltunk a financial negyeden, nekem továbbra is le volt esve az állam, Five guysban megettem életem eddigi talán legkoleszterindúsabb hamburgerét, ahogy Ákos fogalmazott: szinte érzem, ahogyan záródnak el az ereim J.
Az esti tervünk az volt, hogy felmegyünk a Rockefellerre, de az eső után iszonyat köd ült a városon, ezért nem lett volna értelme, ugy döntöttünk, hogy helyette végigsétálunk a Central parkon.
Na ITT találtam a park nyugati oldalán az egyik épület tetején egy lakást, amit ha a Csodálatos és semmivel össze nem hasonitható Budapest egyszer kitaszitana magából fintorogva, de elfogadnám.
Park után visszamentünk a szálláshoz, mert este be volt igérve egy pub crawl.
Elmentünk a kocsmába, a jónép metrozott mert megint elkezdett esni, de mi fasza magyar srácok lévén sétáltunk, a kocsmában volt egy nagyon jóó élményem, ugyanis volt csocsó, és bár otthoni viszonylatban jó esetben is csak közepesnél gyengébbnek számitok, itt Danival a kapuban rommá vertünk mindenkit J.
Másnap volt Jerry nagy túrája, amit már kinéztünk a neten, 10 órás gyalogtúra érintve minden látványosságot. Hát valóban, immár harmadszorra lejártuk a lábunkat, a Brooklyn hidon a séta megint csak azok közé az élmények közé tartozik, amit nem felejtek el egyhamar!
Átsétáltunk a hidon Brooklyn felől, majd financial negyed, a wall streeten ettem egy pizzát menet közben kapkodva, ahogy azt ott a brókerek is csinálják. Megnéztük a ground zerot, már nagyban épülnek az új word trade centerek, a korábbi kettő helyett most 5 lesz, és az 1. Számú lesz az első épület Manhattanban ami magasabb, mint az empire.
Ground zero után chinatown és little italy következett, bevallom ez a rész tetszett a legkevésbé, és nem csak az utcákat átjáró tengeri herkenytü szag miatt.
Jerry egy aranyos, ámbár idegesitő 70 éves emberke olykor érdekes, de sokszor idegesitő sztorikkal.
Egy ponton el is veszitettük őt és a csapatot este 8 körül, igy egy Ausztrál csajjal aki szintén lemaradt 6-an beültünk egy indiai étterembe, ahol a tulaj tudott magyarul, kiderült, hogy Ő is a BME-re járt, mint Zsolték ...
Megbeszéltük, hogy akkor innen egyedül fejezzük be a túrát azokkal a pontokkal, amik kimaradtak és még érdekelnek. Elmentünk tehát ahhoz az épülethez, amiről mostmár mondhatom, hogy a kedvencem Manhattanben: a flat iron building, majd úgy döntöttünk ha már előző nap kimaradt, akkor most felmegyünk az Empire tetejére!
Lassan kifogyok a jelzőkből, de eszmééletlen volt az éjszakai NY látványa, méltó betetőzése (szó szerint) volt a New Yorki időtöltésünknek itt is nagyob olajozottan müködött minden, és este 11-kor nem is volt sor, megint mázlink volt.
Napunkat ott zártuk, ahol 2 napja kezdtük: a Times Square-n, hullafáradtan értünk vissza a szállásra, másnap menni kellett korán a Niagarához.

Thats all Folks!

2012. május 22., kedd

Utazás és DC




Sziasztok, ez az első bejegyzés, remélem tetszeni fog nektek, épp a kocsiban ülünk és Philadelphia felé haladunk nagy erőkkel, Dani a sofőr, és csak kevés ideig irhatok, mert Zsolt elzsoltizta a laptoptöltőjét, ezért New Yorkban megpróbál majd venni egyet, külonben osszesen 3 órát tudunk majd gépezni az egy hét alatt..
Ja, és előre szólok mindenkinek, hogy nem én felejtettem már most el a magyar helyesirást itt az igéret földjén, de néhány betü egyszerüen nincs Zsoltibácsi gépén.

Akkor kezdjük az elején, Reggel könnyes búcsút vettünk egymástól VeraSzivemmel Liszt Ferihegyen, utána Petivel az első testüreg motozás után bent is voltunk a vámmentes övezetben.
LE is támadott minket egy Citybankos Hostess, Peti sajnos érdeklődést mutatottt a mondanivalója iránt, ami ilyen helyzetben komoly hiba..
Végre sikerült elszabadulnunk, még vettünk egy újságot, és szépen komótosan elindultunk a kapunkhoz. Kiderült, hogy 2 perc múlva zár a kapu, szóval majdnem sikerült még Ferihegyen elcsesznünk az utat.

Londonig az úton nem volt semmi érdekes, egy 60 éves New yorkban élő nénivel beszélgettünk arról, hogy kint mennyire jó minden, itthon meg mennyire nem... Hát azért még mindig nem tervezek emigrálni, és feketén itt letelepedni :)

A csomagunkkal nem kellett törődni Londonban, toltunk Petivel egy szendvicset, átBUSZOZTUNK az indulási terminálhoz, és újabb 3 óra várakozás.

A nagy gép nem volt különösebben nagy, mondtam is Petinek, hogy ha ezzel lépünk be US soil-ra körberöhögnek minket.
A középső 3 székes sor két szélén ültünk, és hálistennek nem ültettek közénk senkit, kényelmesnek nem mondanám de ki lehetett birni, mondjuk rohadt hosszú volt az út, igy is hogy megnéztem kb 4 filmet, volt ilyen videotár (lekérhető médiaszolgáltatás) abból lehetett válogatni.
Nagy nehezen megérkeztünk Washingtonba 100 kmh-s szembeszéllel, innen jöttek az izgalmak, vajon beengednek e az amcsik csodás országukba.

Hálistennek itt sem volt fennakadás, a nagyon álmos és unott imigration offisör annyit kérdezett, hogy minek jövök az USÁba, de a válasz nem is nagyon érdekelte.
A csomagunkkal sem volt semmi fennakadás, mire átjutottunk az ellenőrzésen, már ott várt minket.

Ezután felvettük a bérelt kocsit, ez sem volt egyszeru, mert kiderült, hogy amirol azt hittük már elore kifizettük, kiderült, hogy mégsem.. ezzel kapcsolatban még lesz egy jogi nyelven levezetett anyázás köröm az autobérlés céggel, ahol foglaltam.
Mindegy, ezen túltettük magunkat, Peti vezetett, beizzitottuk a GPSt (innen is köszi még 1x Böbe, nélküle még mindig keringenénk), és elindultunk Zsolt cimére.

2x eltévedtünk a GPS mellett is (tényleg nem egyszerü, 6 sávos autópályákon), de végülis megérkeztünk.
Ott már nagyban zajlott a buli, fejenkét 2 üveg pálinka jó belépőnek bizonyult a buliba.

Ugyan már nagyon fáradtak voltunk, mégis elég sokáig buliztunk, dumáltam sokat emberekkel, általános benyomásként annyit mondhatok, hogy elég nyitottak, és kedvesek, kellemes meglepetésemre az angolom is elég jól előjött, köszönhető ez nagypapám 50 fokos kiváló házipálinkájának is..

Zsolték főztek halászlevet, gyulyáslevest és csirkepaprikást, nagyon jól sikerültek a levesek, pöri már nem is maradt mire odaértünk, szóval az sem lehetett rossz.

Másnap reggel a jetlag miatt korán kipattant a szemem, kb egy óra alatt összeszedte mindenki magát, és időben el is indultunk, mert volt foglalásunk az Archivumba.

Kis késéssel oda is értünk, de a sor még nem ment le, ezért beengedtek. Itt újabb sor következett, végül bejutottunk. Egy hatalmas kupolás terem volt az egész, nekem nagyon érdekes volt a dolog, hiszen a Magna Charta, az Amerikai Alkotmány, a Bill of Rights és a Függetlenségi Nyilatkozat eredetije is itt van kiállitva, ez utóbbiról én megmondom őszintén úgy tudtam, hogy Philadelphiában van, tegye fel a kezét aki ugyanebben a tévedésben volt :)

Miután itt végeztünk már mindenki nagyon kajás volt, Zsolt elvitt minket egy Buritos helyre, teljesen olyan volt, mint az otthoni tequiera, 6.38-ért az ár is barátinak számit kinti viszonylatban. Itt volt még egy vicce sztorink, leültünk enni, Peti elhozott egy poharat és az automatánál tele is töltötte kólával majd a következő beszélgetés zajlott le:
"Peti: milyen jó, hogy itt ingyen van az üditő.
Ákos: Peti, nincs ingyen."
Na sikerült bemutatkozni, de nem hinném, hogy ettől csődbevinnénk a gyorsétteremláncot.
Utána a srácok ittak még egy kávét a szarbuksban, de tudjátok, hogy én ilyenekkel nem élek...

Visszasétáltunk a látnivalós részhez, mert DC-ben minden egy helyen van, igaz az az egy hely akkora területen, mint a 13. kerület...

Bementünk 2 Smithsonian-ba, mindkettő nagyon érdekes volt, a második az air and space múzeum, itt megfogtam a Holdkövet is, mert megigértem Verának :)

Délután 3-kor elsétáltunk Zsolt kedvenc ir kocsmájához, hisz kezdődött a BL döntő, elég vicces volt fényes nappal focimeccset nézni, a hely nagyon hangulatos volt, és teljesen tele volt, ami engem nagyon meglepett, mert azt hittem a Földnek ezen a féltekén nem érdeklődnek a foci iránt..
Persze nyilván sok volt az európai, és ir kocsma lévén a többség a Chelsea-nek drukkolt, de láttam Bayern mezben is embereket. Zsolt javaslatára egz cidert ittam, ami állati finom és különleges volt. A hely egyáltalán nem olcsó, de szemben az otthoni rossz tapasztalatokkal, itt azt figyelem meg, hogy ami drága, az általában tényleg jobb is annyival.

Drogba 11-ese után siettünk tova, mert már 6 óra volt, és még hátra voltak a Monumentek.

Washington monumentnél kezdtük, majd mellette a tóparton ökörköttünk fotókkal, tudjátok, ez az a hely, ahol a filmekben valamelyik szenátor mindig leül egy padra, ahol a titkos konspirációkat megbeszéli a főhőssel :)

Lincoln memorial, folyópart, Jefferson memorial, ekkor kb már teljesen lejártuk a lábunkat, és miután még mindig nem vagyok 100%-os, bevallom én már elég fáradt voltam. A Fehér Házhoz már sötétben értünk, (milyen piciii!!),
Innen a legközelebbi metromegállo laza 2 km volt, na ekkor ütött be az amire Zsolt már figyelmeztetett: a jetlag fáradság.

Kb fél 10 lehetett, de én úgy éreztem helyben állva elalszom. Egy óra alatt haza WKV-ztunk, gyors vacsi, és SZUNYAAAAA.

Reggel aggódtam sikerül e időben felkelni és elindulni, de megintcsak kellemesen csalódtam a társaságban, reggel 8-kor mindenki felkelt, 9-es indulást terveztünk, 9.20-kor el is indultunk, Phili felé megálltunk a Chesapeake Bay Bridge lábánál, ahol van egy strand, igy már fürödtem az Atlanti óceánban YEEE!

Ahogy látom ez nem lett rövid, de tartok tőle, hogy a bejegyzések egyre rövidebbek lesznek, ahogy fogy majd az erőm :)

That's all Folks!