Niagara – Toronto – DC

Tehát ott tartottunk, hogy szuszi, és indulás Canadába. Természetesen nem sikerült akkor elindulni, amikor terveztük, és ez innentől jellemezte minden napunkat, tartok tőle, hogy ez csak még rosszabb lesz, ahogy fáradunk.

Félutas megállónak a Watkins Glen Park volt betervezve, előtte ebédeltünk a szemben lévő csirkésnél, na itt fordult elő eddig egyedül utunk során, hogy kis adagot kaptunk valamiből J

Megnéztük a parkot, tényleg szép volt, az idő is remek volt végre, jól esett kinyújtózni kicsit.

Indultunk is tova a Niagarához, a délutáni érkezés helyett, már igen csak estébe hajlott az idő vasfoga. De nagyon szép volt a kivilágitott vizesés is. Szokásos öltönyös fotó után elindultunk Torontoba. Kb fél úton lehettünk, amikor Zsolti bácsi rájött, hogy a fényképező gépek nem tudnak maguktól beszállni a kocsiba, ezért vélhetően ottmaradt a Niagara lábánál. Satufék, kézifékes az autópályán (najó, nem), és indultunk vissza. Rendőrségen nem adták le sajnos, de mondták, hogy mennyünk vissza másnap, ami amúgy is tervbe volt véve, hiszen akartunk menni hajótúrára a vizesés alá, amiről ugye aznap már lemaradtunk...

Mielőtt lerágod mind a tiz körmöd kedves olvasó, elmondom, hogy másnap meglett a fotoapparát, egy nászutas pár találta meg és leadta a szálloda portáján, még emailt is irtak Zsoltnak, hogy megvan.(benne volt az email cime a tokban). Gondolom most Ti is ugyanarra gondoltok, mint én akkor: ez sohaa nem történhetett volna meg nálunk. Rájöttem, hogy ez a kontinens sokkal inkább való Zsoltnak, mert itt még az ilyen egyértelmüen vesztes helyzetekből is ki lehet keveredni.

A nem tervezett forduló miatt végül hajnali 1-re értünk Torontoba, Ákos, Peti, Dani még elmentek a szomszéd italmérőbe egy gyors altatósörre, mi Zsolttal eldőltünk.

Másnap tehát vissza a Niagarához, nagyon szép idő volt, a hajótúra állati jó volt, sok fotó is készült,  és persze itt is találkoztunk magyarokkal...

Délután miután visszaértünk Torontoba (ekkorra Dani már épp ötödszörre vezette le a Niagara-Toronto távot), elsétáltunk a CN tower-hez, fel is mentünk, szép volt a kilátás, de a hires glass floor nekem nem volt valami nagy szám, majd mondom is a Munknak, ha összefutok vele otthon a westendben..

Vacsi (innen tettem fel képet), majd még megnéztük a tópartot, aztán visszamentünk a szállásra, mert itt is hirdettek pub crawlt. Sajnos meg kell mondjam ebből a szempontból eddig csalódtunk a Hostelekben, azt hittük a szociális élmény része sokkal szervezettebb lesz, itt is annyi volt a kocsmatúra, hogy bementünk egy bárba, leültünk, és kb egymással beszélgettünk, semmi szervezett ismejük meg egymást játékok, szinte csak srácok voltak, ők is elég unottnak tüntek általában.

Visszamentünk a szobába, egy Kanadai srác is csatlakozott, hogy seggére verjünk egy üveg jóféle magyar Vilmosnak, már nem ittam sokat, mert másnap én kezdtem a vezetést.. Elindultunk még keresni valami helyet, ahova be lehetne ülni, de én félúton visszafordultam, mert már nagyon álmos voltam. Végig azon gondolkodtam, hogy na, tuti most lesz valami nagy sztori, amiből én jól kimaradok, de reggel teljesen megnyugodtam, amikor is kiderült, hogy a srácok végül egy gay barban kötöttek ki...

A következő napon összesen 16 órát utaztunk, 7 órát vezettem, New York államban láttunk Amish-okat, szekéren, (persze nem az autópályán)vicces volt, többieket kitettük Zsoltnál, mi visszavittük Zsolttal a kocsit a reptérre, megint kb 1-re fogtam talajt, illetve matracot.

Ma reggel kicsit aggódtam, hogy az elcsúszós széria folytatódik, ami nem annyira jó, ha az embernek el kell érnie egy repülőt, de végül mindenki összekapta magát, végre most először amióta kint vagyok aludtam is 8 órát, most a repcsin megyünk LA-be, ottani idő szerint 7-kor szállunk le, de mi 10-nek fogjuk érezni, ezzel tehát le is zárnám az East Coast-ot, amint tudok irok a nyugati parti élményekről.

Thats all Folks!