Philadelphia és New York

Kedves Olvasó!

Hát jó sok idő eltelt az első bejegyzés óta, de mint emlitettem, nem volt töltő a laptophoz, igy a keleti parti túránkon nem is tudtam irni többet.

Ha jól emlékszem ott hagytam abba, hogy elindultunk Philibe miután fürcsiztünk egyet az Atlanti Óceánban. Nos, most épp a repcsin ülünk LA felé Clevelandből, és végre én is hozzájutottam a géphez, hogy irhassak.

Miután megérkeztünk Philibe le is parkoltunk gyorsan, és elindultunk a Liberty Bellt megnézni. Itt mesélném el, hogy a srácok kitalálták még az utunk elején, hogy mivel mindannyian hoztunk zakót az útra, ezért milyen vicces lenne, ha az összes városban csinálnánk igy egy közös fotót, amit utána felrakunk a legismertebb közösségi portálra. Gondolom ennek az eredményét már Ti is láttátok, csak annyit mondanék, hogy ELNÉZÉST érte mindenkitől, nem az én ötletem volt 

Liberty Bell után átmentünk az Independence Hallhoz, a kedves securitysek elmondták, hogy csak vezetett túrával lehet bemenni, a jegyek mára már mind elfogytak, de 5-kor még lesz egy expressz ingyenes  túra, arra mehetünk.

És itt most tennék egy rövid kitérőt, hogy az eddigi turista benyomásaimat megosszam veletek az államokról.

Tehát a turista látványosságok itt úgy néznek ki, hogy kb mindenhol van ’airport style’ security ellenőrzés, mindenhol vannak sorok is, de ellentétben az otthoni tapasztalatokkal, úgy tünik mindenhol eszméletlen szervezetten és olajozottan müködik a gépezet.

Mindenhol vannak biztonságiak, illetve plusz segitő emberek kb. Minden sarkon, általában nagyon kedvesek és segitőkészek. Mikor otthon készültem a túrára igyekeztem mindent felderiteni a neten, hogy nehogy valamit ne találjunk meg ami érdekelne, illetve ne fussunk bele az európában jól ismert turista csapdákba, hogy valami atrakció jónak tünik, aztán nagy lehúzás lesz belőle.

Ehhez képest azt tapasztaltam, hogy a készülés szinte teljesen felesleges, ha valaki az USÁ-ban turistáskodik a jól szervezettség miatt. Azt kell sajnos mondjam, hogy ez irigylésre méltó, sokszor eszembe jut, hogy Kishazánk mennyivel jobban kihasználhatná a látványosságait, amikből valljuk be, nincs hiány!

Az info birtokában tehát elmentünk kajálni 5-ig, és ha Phili, mi mást is ehetne az ember, mint a hires cheesestake-et. Találtunk is neten egy jó helyet, a cheesestake úgy néz ki, hogy két zsömle közé jó amerikai egészséges szokás szerint beletesznek irdatlan mennyiségü marhahúst, sajtszósszal. Finom volt na.

Megnéztünk az independece hallt egy félelmetesen patrióta idegenvezetővel, láttuk a szobát ahol aláirták az államok a Függetlenségi Nyilatkozatot.

Phili után folytattuk az utunkat New Yorkba, én már nagyon izgatott voltam, mert bevallom ez volt az egyik olyan állomás, amit a legjobban vártam. Természetesen nem csalódtam, Manhattan HIHETETLEN látványt nyújtott már a kocsiból is, Zsolt vezetett, nem irigyeltem, bár én Pesten hozzászoktam a nagy forgalomhoz, Manhattenben őrület autóval menni.

A tervezett 7-8as érkezés helyett kb este 10-kor érkeztünk meg a Hostelhez, becsekk, kocsi garázsba le,  még egy sörre nagyon vágytunk, Zsolt mondta, hogy mennyünk el a kedvenc bárjába a belvárosban, a Grand Centrálhoz közel, közben megnézzük a Times Square-t éjjeli fényben.

Bevallom már állati fáradt voltam, és inkább valami szálláshoz nagyon közeli helyszint választottam volna szivem szerint, de utólag nagyon örülök, hogy Zsolt rávett!

Első NY metro élmény után szinte sokkolt a Times Square! Kb éjfél volt már ekkor, és a város tömve volt emberekkel mindenhol, sőt még hajnali 3-kor is tele volt a metro! Már értem mit jelent az, hogy city that doesn’t sleep...

Innentől kezdve én végig felfelé néztem a gyönyörü épületeket tátott száájjal!

Bementünk a Grand Centralra, majd beültünk Zsolt bárjába, ahol 150 féle sört csapolnak. Nagyon jó volt a hangulat, olyan hajnali 3-kor indultunk vissza.

A szállás rendben volt, ezek a Hostelek eddig ugyanolyanok, amit viszont nem értek, hogy bármikor is csekkolunk be a szobába, van aki mindig alszik már, ezért sötétben, suttogva kell pakolni. Volt olyan aki aludt mikor odaértünk, és aludt mikor mi másnap elmentünk.. Van aki elmegy New Yorkba turistaként és végig alszik???

Nahát mi nem ilyenek vagyunk, másnap is korán keltünk, mert 10.45-re volt foglalásunk a Szabadság Szobor kompra. Első reggelünk elég rosszul indult, ugyanis ömlött szakadt, zuhogott az eső...

Mindegy, időben elindultunk, fél óra metro út után mikor leszálltunk a Battery parknál már teljesen elállt az eső! Nos, mindenki, aki már volt NY-ban figyelmeztetett, hogy a kompnál a sor minimum másfél óra, akkor is, ha veszel előre jegyet, azoknak mondom ezt akik már voltak, onnantól, hogy leszálltunk a metrorol 8 perc telt el, hogy a komppal kifutottunk!! Állati nagy mázlink volt.

Megnéztük a franciáktól kapott csajszit, tényleg nem nagy J, aztán megint elkezdett esni, de ekkor már nem érdekelt...

Liberty Island után Ellis islanden sokat bóklásztunk, állati érdekes volt, egy jó idézetet imigránsoktól hadd irjak le, amit találtam délpomázi forditásban:

„Mikor elindultam Amerikába azt hittem itt az utak arannyal vannak kikövezve. Mikor ideértem három dologra kellett rájönnöm. Egy: az utak nincsenek arannyal kikövezve. Kettő: az utak egyáltalán nincsenek kikövezve. Három: rájöttem, hogy tőlem várják, hogy kikövezzem az utakat.”

Ellis Island után már nagyon éhesek voltunk, ezért partot érve Zsolt javasolta, hogy keressünk fel egy Five guys-t, ami jó, hisz mi is pont öten vagyunk srácok.

Keresztül sétáltunk a financial negyeden, nekem továbbra is le volt esve az állam, Five guysban megettem életem eddigi talán legkoleszterindúsabb hamburgerét, ahogy Ákos fogalmazott: szinte érzem, ahogyan záródnak el az ereim J.

Az esti tervünk az volt, hogy felmegyünk a Rockefellerre, de az eső után iszonyat köd ült a városon, ezért nem lett volna értelme, ugy döntöttünk, hogy helyette végigsétálunk a Central parkon.

Na ITT találtam a park nyugati oldalán az egyik épület tetején egy lakást, amit ha a Csodálatos és semmivel össze nem hasonitható Budapest egyszer kitaszitana magából fintorogva, de elfogadnám.

Park után visszamentünk a szálláshoz, mert este be volt igérve egy pub crawl.

Elmentünk a kocsmába, a jónép metrozott mert megint elkezdett esni, de mi fasza magyar srácok lévén sétáltunk, a kocsmában volt egy nagyon jóó élményem, ugyanis volt csocsó, és bár otthoni viszonylatban jó esetben is csak közepesnél gyengébbnek számitok, itt Danival a kapuban rommá vertünk mindenkit J.

Másnap volt Jerry nagy túrája, amit már kinéztünk a neten, 10 órás gyalogtúra érintve minden látványosságot. Hát valóban, immár harmadszorra lejártuk a lábunkat, a Brooklyn hidon a séta megint csak azok közé az élmények közé tartozik, amit nem felejtek el egyhamar!

Átsétáltunk a hidon Brooklyn felől, majd financial negyed, a wall streeten ettem egy pizzát menet közben kapkodva, ahogy azt ott a brókerek is csinálják. Megnéztük a ground zerot, már nagyban épülnek az új word trade centerek, a korábbi kettő helyett most 5 lesz, és az 1. Számú lesz az első épület Manhattanban ami magasabb, mint az empire.

Ground zero után chinatown és little italy következett, bevallom ez a rész tetszett a legkevésbé, és nem csak az utcákat átjáró tengeri herkenytü szag miatt.

Jerry egy aranyos, ámbár idegesitő 70 éves emberke olykor érdekes, de sokszor idegesitő sztorikkal.

Egy ponton el is veszitettük őt és a csapatot este 8 körül, igy egy Ausztrál csajjal aki szintén lemaradt 6-an beültünk egy indiai étterembe, ahol a tulaj tudott magyarul, kiderült, hogy Ő is a BME-re járt, mint Zsolték ...

Megbeszéltük, hogy akkor innen egyedül fejezzük be a túrát azokkal a pontokkal, amik kimaradtak és még érdekelnek. Elmentünk tehát ahhoz az épülethez, amiről mostmár mondhatom, hogy a kedvencem Manhattanben: a flat iron building, majd úgy döntöttünk ha már előző nap kimaradt, akkor most felmegyünk az Empire tetejére!

Lassan kifogyok a jelzőkből, de eszmééletlen volt az éjszakai NY látványa, méltó betetőzése (szó szerint) volt a New Yorki időtöltésünknek itt is nagyob olajozottan müködött minden, és este 11-kor nem is volt sor, megint mázlink volt.

Napunkat ott zártuk, ahol 2 napja kezdtük: a Times Square-n, hullafáradtan értünk vissza a szállásra, másnap menni kellett korán a Niagarához.

Thats all Folks!